« vissza

Történetek » Tábori lelkész volt a Don-kanyarban I.

Tábori lelkész volt a Don-kanyarban I.

2007-09-19 04:09:32
Nagyszerű műszaki érzékkel és széleskörű természettudományos ismeretekkel rendelkezett, de a Jóisten hívása erősebb lehetett mindkettőnél, mert a ciszter gimnázium elvégzése után kispapnak jelentkezett az egri szemináriumba. Már a papszentelés körülményei is különlegesek voltak: a szentelés előtti éjszakán perforált a vakbele, így, amíg évfolyamtársait szentelték, ő súlyos operáción esett át. Három hónapig tartó lábadozás után 1934. szeptember 22. -én a szeminárium kápolnájában szentelte pappá Kriston Endre püspök úr. Mintha az Úr gondolkozott volna, hogy már akkor magához szólítsa-e, vagy a későbbiekben nagyobb szüksége lesz ennek a fiatalembernek a szolgálatára. Úgy látszik, a Mindenható az utóbbi mellett döntött, hála legyen Neki érte. Papi életének állomásai: Jászdózsa, Jászfényszau, Kenderes, Pusztagyenda, Csány, Balmazújváros, Besenyszög, Törökszentmiklós, Tiszafüred, Diósgyőr-Vasgyár, (innen került tábori lelkészként a Don-kanyarba), 1950-től Egercsehi, majd 1953-tól Sirok község plébánosa. 1991-ben, 80 éves korában, megromlott látása és egészségi állapota miatt, a nyíregyházi papi otthon lakója lett, 1998. szeptember 30-án bekövetkezett haláláig. Életének egyik legnehezebb időszaka volt az 1942-1943-as év, amikor tábori lelkész főhadnagyként a Don-kanyarban szolgált, ahol a visszavonulásnál 250 embert tudott maga köré gyűjteni és hazasegíteni a szinte biztos halálból. Később megkapta a Tűzkereszt II. és a Signum Laudis kitüntetést. Egész élete maga volt a személyes példamutatás: szerény volt, kerülte a közéleti szereplést, a nyilvánosságot. Sok időt fordított imádkozásra, míg bírta, mindig térden állva, mert, mint mondta, akkor legnagyobb az ember, ha térden állva imádkozik, mert akkor Istennel beszélget. Szép, de nehéz életének említésre méltó eseménye volt, hogy amikor 1984-ben az aranymiséjére készült - talán elsőként az országban - olyan márvány emléktáblát helyeztetett el a siroki katolikus templom falán, melyen emléket állított a II. világháború minden siroki áldozatának – felekezeti hovatartozás nélkül – így a községből elhurcolt zsidó családoknak is. Megrendítően szép élmény volt számára, amikor az egyik zsidó család túlélő tagjától köszönő levelet kapott, mondván: „emberségből kitűnőre vizsgázott és büszke lehet rá az istenhívők népes tábora. Büszkék is vagyunk rá és adja Isten, hogy a mai, hamis eszményképeket harsogó világunkban ne menjünk el szó nélkül az ilyen, egész életüket Istennek és embertársainak szentelő élet mellett. Don-kanyari áttörésnél és visszavonulásnál tintaceruzával írott eredeti feljegyzései megmaradtak, bár néhány szó már nehezen olvasható a sok viszontagságon átment két kis noteszben. Mivel ezek a feljegyzések egy, az ottani eseményekben résztvevő tábori lelkész hiteles feljegyzései, szeretném az utókor számára megőrizni és közzétenni, hogy minél többen olvashassák, egy-egy példányt pedig a Hadtörténeti Intézetnek, a Hadtörténelmi Levéltárnak és a Magyar Országos Levéltárnak megőrzésre átadni. A feljegyzésekből összevont részletek jelentek meg a Vigília folyóirat 1995/10. számában. A hitelesség kedvéért a feljegyzés teljes szövegét közlöm, esetleges nyelvtani hibáival együtt. Nagybátyám az orosz helységneveket magyaros írással írta, gyakran tőmondatokban fogalmazott. Előfordult, hogy a személyneveket, vagy katonai rangokat nem tudtam jól kibetűzni, ezért a túlélőktől, vagy leszármazottaiktól elnézést kérek. A mínusz 35-45 fokos hidegben az írás egy része egy ló, vagy szán oldalához bújva készült, ez is oka a nehéz olvashatóságnak. Nagyon megrendítette a magyar katonák és zsidó munkaszolgálatosak nehéz A visszavonulás során átélt eseményekről haláláig nem tudott elérzékenyülés nélkül beszélni. Mint naplójában olvasható, gyakran elkeserítette a felsőbb vezetés részéről tapasztalt magukrahagyatottság. Tekintettel arra, hogy ez a feljegyzés akkor és ott, a helyszínen készült, elkerülte a „megszépítő múlt” tompítását és hűen tükrözi a katonák érzéseit. Az általa eltemetett halottakról készített anyakönyvi feljegyzéseket, olykor csak neveket, más esetekben azonosító számot, vagy lakcímet is, ha azt meg tudta állapítani, az elhunytak személyes irataival, értékeivel továbbította feletteseinek. Bizonyára megnyugtatásul szolgál a leszármazottaknak, hogy elhunyt szeretteiknek - a lehetőségekhez képest - megadta a végtisztességet. Sajnos, egyszer az is előfordult, hogy a visszavonulásnál – riadó miatt - már nem volt idő az erősen fagyos földbe eltemetni az elhunyt bajtársakat. Az olvashatatlan szavak helyét pontozással jelölöm, az érthetetlen szavak, mondatok után (?) jelet teszek.
1942. XII. 30. Miskolc Lavocsne (indulás ¼ 22) aludtunk, ülve. 1942. XII. 31. Tarnopol. 7 óra. Mosdás, borotválkozás, reggeli. Podvolocziska (zsidó nő munkaszolgálat) Grestyán (l tengely, shányó törés) Proskurow (gyár város, lelőtt tankok, szegénység) Szilveszter (konyak nélkül) Éjjel Kiev.
1943. jan. l. 6. Bobrik  5 … hó

 

 

7 óra Bobrowiza (mosdás kútnál)

 

½ 11 Brachmacs

 

9-kor mise vonatban, én első pénteki áldozásomat elvégeztem. Kovács István (nálam idősebb) Rozsnyói spiri 230/1. Misézett. Szép volt. A vonatban minden katolikus tiszt ott volt. Vége himnusz.

 

¾ 12 Konotop

 

¼ 3 Worishba

 

8 Kurszk

 

1943. jan. 2.

 

Éjjeli támadás nem volt. Nyugodt alvás.

 

9 h Kastornoja

 

2 h Starij Oskol. Csúnya esős idő.

 

 

A föld tiszta, sima jég. Orosz suhancok segítettek a csomagot autóra rakni. Hatalmas nagy város, minden csupa rom. A tiszti szállóba mentünk Kovács István rk. tábori lelkésszel, aki szintén a 20. h. o. par. -hoz volt beosztva. Személyirányítóban eligazítottak Rosszoski-be és 3 napi élelmet adtak. Az eljutásról magunknak kell gondoskodni. Ide kb. 100 km. Csurga Ferenc főhadnagy úr szintén ehhez a hadosztályhoz jön és ő nézett jármű után. Este találkoztam a szállóban Szirák István táb. lelkésszel, aki szabadságra ment. Elbeszélgettünk és jól aludtunk.

 

 

 
I. 3. Starij Oskolban voltam egész nap, mert nem ment jármű a hadosztályomhoz. Megnéztem a nagy katona kórházat. Borzalmas. Emberekkel zsúfolva. Sebész és belgyógyász betegek keverve a földre szórt szalmán, minden cókmókjukkal. Fegyház volt ez valamikor. Bűz és sötétség a sok nyögés és szenvedés mellett. Itt szolgál Csók Kálmán kollegám. Starij Oskol szép volt. Most minden rom és üszkös. A kórház is félig leégve. A szembe levő kórház már egészen leégett. A katonák azt mondják, hogy már nagyon rendbe van hozva. A szállónk valamikor munkásotthon lehetett, mert színpad is volt benne és nagyobb szobák. Sok érdekes dolgot hallottam. Nem úgy van, mint otthon mondják. Koszt. Zsidók.

I. 4. 9-kor indultunk autóbuszon. Útközben láttam a nyomort, elhanyagoltságot. Művelt és műveletlen földeket. Piszkos falukat. Jablocsnojé-ban álltam meg. Eddig hozott az autó. Csúnya szél vágott és fagyasztott velőkig. Most kezdődik a front élet? Az ágyúk már ide hallatszódnak- Ez a 6. kho. par. helye, Itt nem tudnak adni szállító eszközt tovább. Már sötét van, mert 3-kor erre lemegy a nap. Keleten vagyunk. Itt aludtam (újra) lábzsákban a tiszti dohányzónak nevezett teremben. Este, mikor kimentem a WC-be, rám kiáltanak. Állj. Ki vagy? Jelszó? Szerencsére egy tizedes vezetett és így nyugodtan mentem. Jól aludtam a padon.

I. 5. Reggel a kollegától elváltunk, ő Oskínóba ment. Én meg kiálltam és kocsit vártam. 1 ½ óra után elcsíptem egy oskínói szánt. Az már a 20. ho. És onnan könnyen eljutok Rossoschkibe. Az úton megegyeztem a kocsissal, hogy adok neki írást, csak vigyen a célomhoz Oskínó szomszéd falujába. De nem volt rá szükség, mert egy másik szán felvett és elhozott Rossoschkiba.
Itt Steffler orv. őrnagynál lejelentkeztem szolgálattételre. Igen szívesen és szeretettel fogadtak. Ebédet rendeltem magamnak a tiszti étkezdén és a vonat par. -nál Zitás századosnál is voltam. Ő a vallással nem törődik, csak azt kéri, hogy felekezeti kérdéseket ne csináljunk Andrássy Ferenc ref. kollegámmal. Szobát a legelőkelőbb helyen kaptam, a műtő mellett. Dr Székely Ödön orv. szds. (a ………… sebész főorvosa) és Dr Horváth Aladár orv. szds. urakkal kerültem egy szobába. Igazán kedvesek és szívesek voltak. Jászkúti zls úr segített ágyat szerezni. Étkezésem a tiszti étkezdében lesz. Este korán lefekvés.

I. 6. Kelés 7-kor. Mise az eü. teremben (legnagyobb betegszoba) 9-kor. Prédikáltam az imádság szükségességéről és az Isten akaratában való megnyugvásról. Tisztilegényem segédkezett (Szőcs Péter honvéd Gyímesbükkről) semmi hozzáértéssel. Mise után ebéd. Levélírás. Este viszi az eü. 3 ………ig. Jászkúti zls összekötő …. gyógyszerész hdgy Sasváry Sándor szkv

I. 7. Ma végiglátogattam az összes betegeket. Tífuszosokat és fegyenceket is. 12 ház elzárva a faluban. Egy-egy kis 4x4 m-es szobában 10-12 beteg. A tiszti sem különb. Regényeket adtam, melyeket hazulról küldtek ismeretlenek, iskolások és a sajtó. ½ 1-kor ebéd, vacsora délután 6 órakor. Délután vizit és hivatalos ügyek intézése.

I. 8. Délelőtt hivatalos ügyek. Jelentkezés a III. hdt. rk vezető lelkésznél írásban. Délután 7 halott temetése. Egy főhadnagy is volt közöttük, akit fegyenc szolgája ölt meg. 6 borzalmasan széjjel robbantott, égett honvéd. Ruhaleszedés, kérdezgetés, én is szereztem ………. nevét üvegbe téve raktuk mellé.

I. 9. Betegek látogatása. Segédkeztem a műtőben. Délután vizit.

I. 10. Éjjel Ringelhann Gyurka telefonált Oskínóból és elbúcsúzott, mert reggelre nagy páncélos támadást várnak. Az éjjel nálunk is elrendelték 3-kor a készültséget és az őröket megkettőzték. Én nyugodtan aludtam tovább. Reggel lekapott az őrnagy úr, hogy miért megyek Busenkiba misézni. Ki adott rá parancsot? Zitás szds, a vonat parancsnoka, akihez tartozik az eü oszlop is. 9-kor elmentem a busenki tüzérekhez. A nagy bunkerban miséztem, lőszer tetején. Kedves és szép volt. Katakomba élet. Telve veszéllyel. Hazajöttem és jelentettem, hogy itthon is misézhetek. Nem kellett. Az ügy szépen elsimult. Délután újra temettem kettőt.

I. 11. Csendben telt el a nap. Sebesültekkel beszélgettem. Az orosz nagy támadásra, bekerítésre készül. El vagyunk szánva mindenre.

I. 12. Az orosz megindítja a támadást. Áttörési hírek keringenek.

I. 13. Éjjel riadó. Áttört az orosz Uriwnál, a németeknél. Déltől kezdődött a rengeteg sebesült szállítása. Éjjel ½ 1-ig állandó kötözés. Kb 300 sebesültet láttunk el. Mindenki a műtőben segédkezett. 3 halott lett a kórházban. Az oszlopot 2 órakor riadózták. Nem aludtunk. Csomagoltunk.

I. 14. Hajnalban útra készen álltunk. Indulásra nem kaptunk parancsot. Jármű hiányában betegeket alig bírták szállítani. Anyag minden marad. Szabad lopás. Fertőtlenítő elhagyása. Németek bevonulnak védésre, de csak rabolnak és ölnek mindenfelé. Állítólag a lakosságot legyilkolták. Délután ½ 3 órakor indulunk étlen-szomjan, ki hogyan tudott, fejetlenül, Kotschatowkára. Én egy zsúfolt autóbuszban ültem. Sötétben indultunk szállást keresni már zsúfolt községben. Fejetlenség. Étlen lepihentünk 8 órakor, de ½ 9-kor már riadó. Indulás nincs. Kint az úton befogva. Az autóbusz betegeket vitt. Már csak az orvosok részére van egy szabványos betegszállító. Mi gyalog akarunk indulni, de nem engednek addig, míg a raták nem jönnek, mint tegnap. A legénységet nyugtatjuk. Éjfél tájban kapjuk a parancsot: lovakat pokrócolni, emberek lepihenni. Én is harmadik helyen, a betegnyugvon (?) fekszem le. A hideg és állandó járkálás miatt alig aludtam fél órát. Mindig érkeznek menekülők a legrosszabb hírekkel. A németek elmentek. Mastjugyínót, Oszkínót, és Busenkát már az oroszok átkarolólag elfoglalták. Sok fogoly és hátramaradt sebesült. Embereinket és anyagjainkat sajnáljuk.

I. 15. Találkoztam a menekülő 14. ezreddel. Czakó Feri lelkész kollegával találkoztam. Szomorú hírt a látás követte. Kovács István rk. táb. lelkészt rata lebombázta. A jobb lábát szilánk törte combján, a bal alsó lábszáron csizmán keresztül gépfegyver. Tegnap, I. 14. -én kapta őket délben 2 órakor a rata, amikor Oszkínónál vonultak. 4 óra hosszat élt a kocsi tetejére téve. Elvérzett. El volt kötve szíjjal. Értékeit elszedtem és Czakónak adtam, aki az anyakönyvezést vállalta. Beszentelte, a temetést rám bízta. A városparancsnok kirendelt sírásókat, akik a templom mellett ástak sírt, de a fagy miatt nehezen haladtak. Közben egy másik és harmadik sebesült halva, az egyik még élt, de már nem volt észnél, mikor az értékeit elvettem. 7 sír kellene, egy sincs, mikor riadóra indulnunk kell. Eltemetni senkit nem tudunk. Ott hagytuk. Mi rohanunk gyalog. ½ 3 órakor rengetegen az úton. Fejetlenség. Senki sem tudja, hova. Parancsnokaink autón elmentek. Én, mint főhadnagy, legidősebb rangú, átveszem a parancsnokságot és Sínije Lipjágiba 30 km út. A 46 fokos hideg és fagyott, havas út, megvisel embert, állatot. Skupojban vacsoráztunk. Este 9-kor értünk Sínije Lipjágiba. Most szállást keresni mindenkinek. Tisztek, a kórház egyetlen orvosánál húzzuk meg magunkat a földön. Az emberek és lovak a zsidókórházba lettek irányítva. Lovak ………. . Éjjel telefonon kerestek Starij Nikolszkojéból, mert az őrnagy úrék odamentek. További parancsig maradunk. Reggelig alvás.

I. 16. Szállást keresek. Senkit ki nem enged Koppány őrnagy úr a faluból. Tiszti értekezlet után írást kaptam az oszlop elszállásolására. 11-kor helyen voltunk. Jól éreztük magunkat fél óráig. Akkor a vonatunk parancsnoka, Zitás százados úr az oszlopot magához rendelte. Indulás újra. 3 km a falu másik végén. 1 órai gyaloglás. Itt helyet nem kaptunk. Tehát vissza. 6 rata elcsípett bennünket. Néhány bomba és gépfegyverezés 100 méter magasból. Hasaltunk szétszaladva a hóban. Imádkoztunk. Semmi bajunk. Egy lőszerraktár robbant a falu másik végén, 4 km-re. Nagy nyomás reszkettette meg a levegőt. 1 halott és 2 sebesült a 3. 000 katonából és 2. 000 lóból. Helyünket már a 46-osok foglalták el. De mi is elférünk. 300 ló részére van 3 nagy, földbe ásott istálló. Elhelyezkedtünk és itt aludtunk vegyesen egy géppuskás részleggel, akiknek eltört géppuskájuk és egy páncéltörőjük volt hat lövedékkel. Jól aludtunk.

I. 17. Vasárnap. Egész nap készenlétben. A lekülönbözőbb hírek jönnek, menekülő, fagyott katonáktól. Misézésről gondolkozok, de minden pillanatban indulhatunk. Mindenem a kocsikon van. Nem veszem le, hogy ne kelljen pakolni. A repülők mászkálnak, gépfegyverek szólnak. Délután mindenki menekül. Mi parancsot várunk. 3 órakor riadó. Szekereket, embereket nehezen lehet a szétszórtság miatt összeszedni. ½ 4 órakor indulunk. 10 órakor Boboroff-ban állunk éjjeli szállásra. Én az őrség szobájában aludnék, de 2 óráig didergés miatt nem tudtam aludni. I. 18. Helyzetről tájékozatlanok vagyunk. 10-kor indulás Michneván keresztül Rosszoskába. Délután 4-kor érjük el nehéz úton.

I. 18-24. Nyugodt élet a helyzethez képest. Aprólékos rendekedések (?). Mindenfelől ágyú és géppuska dörgés.

I. 25. Riadó. Kerülve indulás. 1-kor Gdasovka, Glasovó és Vilajznojen keresztül Nyizsnyideviczken át Logba. Éjjel 2 órára értünk oda. Nyugodt alvás Lagowszkáján.

I. 26. Parancs vissza Nyizsnyideviczken keresztül Nyizsnyidevijába. Indulás 1-kor. Pár 100 méter után vissza, mert mindenki menekül. Aki elmaradt, ma, Febr. 1. -én tudom, hogy fogságba került. Glasovka Pogsherwába alvás.

I. 27. ½ óra és az orosz jött. 2-7-ig csomag dobálás.

I. 28. Estére Kastornoje. Itt az autók ezrei elállták az utat a vasúti átjárón. Sikerült este 9-kor átjutni. ½ 10-kor az orosz bekerítette. Mi a szomszéd községben, Lacsowkán nyugodtan aludtunk. Én egy ládán.

I. 29. Reggel turkesztán katonák érkeztek és mennek Kosztornyéba. De. 9-kor őrült futással menekülünk, mert már be vagyunk kerítve. Mindenütt égés, lövöldözés. Rohanunk kocsi után és kocsin. Gázolások. Orosz foglyok fegyvert kerítenek és lőnek bennünket a ……. Klezsben a németek mindent osztanak ki. Embereink fél disznókat lopnak. A parton négy kocsi sor és foglyok. 100-an vannak. Megint be vagyunk kerítve ház nagyságú tankokkal. Oroszok a föld alul bújnak elő ezrével. Mi is megugrottunk 4 kocsival. A többiről nem tudunk. Sokan autókra kapaszkodtak, de a hó miatt elakadtak. Mi mentünk. Éjjel sztalingyertyáztak és bombáztak bennünket. Egy gyertya 10 km-re világít nappali fénnyel egy negyed óráig. 60 km-re éjjel 11-kor álltunk meg egy kis faluban Krasnaja Poljanaban. Sehol hely. A négy kocsin én irányítok és parancsnokolok. Egy kis szobában vagyunk mindenféle népek és katonák. 2 órás pihenést engedek. Magam asztalra dőlve ébren szundítok. ½ 2-kor felrázom az embereket. Bodnár Bálint ott maradt (vonatos őrvezető). Január 31. -én Kurszkban találjuk, ott mondja el, hogy 7-kor a háziak zavarták fel és már nem volt senki a faluban. Jött német terepjáró és az vette fel gyorsan.

I. 30. 2 órakor kilépek a házból, pont a mi alakulatunk jön az őrnagy úrral. Csatlakozunk. 28 kocsis szánt szedtem össze. Polevoje községben reggel 9-10-ig pihentünk. Innen délre Schhtochigog-be értünk. Itt ebéd kint az utcán. Kenyér vételezés. Egy darab 8 napra. Estére helyet keresünk a másik faluba. Tömve. Én egy szobának ajtófélfájának dűlve, ülve alszom 2-6-ig. Átfagyott a hátam jegesre. Plotso Bukrejewkából kedvetlenül, álmosan és étlen egy kis feketével indulunk a mai 25 km-re. Bízunk Kurkszkba. Ha elérjük, vagonírozunk, mert nem bírjuk tovább. Mindig marad el szán. Az éjjel is elütött egyet a vonat. Németek is nagyon pakolnak. Azt mondják, nincs baj, de már itt sincs rend és igazi német. (?) Nem férünk. Postojolován szállásolunk. Jót pihenünk. Már csak a Tám-i út beszögelésétől tartunk, mert állítólag az oroszok elfoglalták.

I. 31. Reggel 7-kor indulás. Biztonságban érezzük magunkat. Vígan pihenünk Kurszkban, de reményünk hervad, mert tovább kell menni még kb 160 km-t Sumin keresztül Worskába. Félünk a hosszú úttól. Nem bírja se ember, se ló. Sehol rendes magyar parancsnokság, aki gondolna ránk. Mint kivert kutyák vagyunk. A németek lenéznek és kivernek bennünket gyalogló magyarokat. Estére Riskowón Kurszk mellett szállunk meg garázsban. Én egy asztal tetején aludtam.

II. 1. Reggel indulás újra. Este Djakonovón alszunk. Semmit nem tudunk a frontról. Bután, szomorúan megyünk. Naponként irtó szélviharban, hófúvásban 25-30 km-t. Imádkozni sem tudunk a fáradtságtól és hidegtől. Szenvedéseimet az otthoniakért ajánlom fel. Naponként gondolva arra, hogy talán már megszületik a várva-várt keresztgyermek. Az apja ugyan hogy van, él-e még? Szenved sokat?

II. 2. Djakonovóról indulás hófúvásban, 40 fokos hidegben 30 km-re Bolsaja Soldatokojába. Egy tiszta inget alulra vettem.

II. 3. Soldatokojétól Sudosába, de itt nincs szállás. Az egész város némettel tele. Estére átfagyva értünk a szomszédba Rubancsínába. A pícskín (?) aludtam.

II. 4. Nem tudjuk pontosan a napot és dátumot. Itt pihenünk egy napot. Tisztálkodunk, de a szakállam nem vágom le. Itt írom a naplót visszamenőleg ahogyan emlékszem. Nagyon vágyok haza. Szomorú hír. Még vagy 200 km-t kell menni pedig már több, mint 300-at jöttünk. Számunkra nincs vonat. Senki nem törődik velünk. Addig kell mennünk. Míg mindenünk elveszik? Míg tetvesek nem leszünk egészen? Hiba hogy élünk? Mi lesz velünk? Csak a remény, hogy haza megyünk valamikor. De újra ki nem jövünk, mert nem törődnek velünk. Kenyér ma sincs. Az orosztól kapunk szappanért kartocskit (krumpli). Otthon tudják szenvedésünket? Ezt csak átélni lehet, de leírni nem. Mi lesz a 800 km után? Fogságba jutunk-e még addig? Ma gatyát is kettőt veszek, mert már reumát érzek bal lábamban. Térdig érő hófúvásban újra gyalogolni, vagy szánunkat hagyjuk el csomagjainkkal az életért. A szobákban is hideg van. Mikor írhatunk haza, hogy ne aggódjanak, mert még élünk? Otthon élnek-e még? Izgatott vagyok mindenért, mikor a hideg, fagyos krumplit eszem. Átfázottan köhögünk.

II. 6. Ma úgy hallom, hogy 6-a van. Azt hittem, ma van első péntek. Misézni nem lehet. Életemben első elsőpéntek, hogy nem áldozhatok. Sokat gondolok erre gyaloglás közben, ahogy a terep nehézsége megengedi. Reggel 7 órakor indultunk. Ma 20 km-t kellene menni. ½ 11-kor értünk 12 km-re levő Junakowka községbe. Itt a had. o. parság. Egy napig pihenünk. Jönnek a rendelkezések. Statárium hirdetés, szidás, hogy elfutottunk. Senki se sebesülten, se betegen haza nem mehet. Stb. Fegyvereket összeszámolni, a partizánok ellen a védelmet minden alakulatnak megcsinálni, a repülők ellen rejtőzni stb. Pihenünk, mosódunk, eszünk. Vígan vagyunk, ha már a parságot itt találjuk. Este gitároznak a bárisnyák és énekelünk (Volga Márka). Krumplit eszünk, csáját főzünk, a szobában magot eszünk és összeköpködjük a földet. Teljesen oroszosan vagyunk. Beszélünk oroszul, németül, ahogy értjük egymást. Pálinkás tea lassan elaltat és az influenzát kergetjük. Haza gondolunk és alszunk.

II. 7. Azt mondják, vasárnap van. Misézésről gondolkozok. Elhagyom a hely miatt. Ma írhatunk egy lapot haza. Írtam Apukának és Zoliéknak. Végigjárom a tisztikart megborotválkozva. Ebéd után lapokat kaptunk. Zoli írja, hogy Pannikó 4-14-ig betegeskedik, de még 14. -én is csak várnak. A jó Isten segítse meg őket. Apuka egészséges. Jolusék jól vannak. Stefi húgom egy darab kolbászt küld! Nagyon örülök ezeknek a jó híreknek. Holnap megint nem indulunk, mert várjuk a többi alakulatokat a partizánok miatt akik a következő falvakban a házakból és rejtekhelyekről orvul támadják a csapatokat. Ma éjjel is a szomszéd faluban sok magyar leöltek. A zsidóktól mindent elszedtek és csak egy szál ruhában menekülhettek. Én bízok a jó Isten segítségében, aki eddig is megőrzött minden bajtól. Sokat gondolunk és vágyódunk haza. Ma reggel egy döglődő lovat lőttem agyon. Törött a lába. Brevi helyett megpróbálom a 3 rózsafüzért elmondani. Szorosan vagyunk a szobákban és bizony így nem alkalmas a hely az imádkozásra hosszabban. Talán még egy napot pihenünk. Isszuk a piszkos vizet egymás után. D. u. 4. -kor Hadosztály tisztigyűlés Vasvári ezredes úr vezetésével. Partizán vidéken fogunk keresztül menni. Ma és tegnap éjjel sok magyar vére folyt ott el. Fontos, hogy az oszlopok együtt menjenek. Elől a legénység felderíti ez erdőt két oldalt. Minden oszlop megszervezi maga védelmét. Délután jött egy bárisnya, hogy márkát váltsunk neki rubelre, mert a bazárban a német pénzt nem fogadják el. Nem jó jel. Ebből rosszat sejtünk. Az ezredes úr a helybeli ukrán milíciát le akarja szerelni, de mind eltűnt. Éjszakára az őrség kétszeres én ellenőrző vagyok 11-1 ig. Holnap legalább 30 km-t kell menni. Reggel 5-kor indulás a felsorakozáshoz.

II. 8. Lassan indulunk. Legalább 10 km hosszú oszlop. A partizán területen még a hullák és széjjel lőtt kocsik, lovak, autók felküsznek az úton és mellette. Kb 50 magyar. Nézegetem a halott azonossági dolgait, amikor kiabálnak, hogy minden aknázva, nem szabad semmihez nyúlni. Nézem. Csakugyan madzaggal vannak összekötve és a hulla szájába téve az akna, a másik füle, orra átszúrva és azon keresztül vezet a zsinórja. Ember, ló, láda, pokróc, kocsi minden aknázva. Hirtelen abbahagytam a nézegetést és szajrézást. A jó Isten vigyázott újra rám, hogy nem történt bajom. Csúnya havas időben megyünk. Teljesen átfagyva érkezünk du. 3-kor Stetsirokába. Itt a falu utolsó házában aludtam egy ládán.

II. 9. Menetelni kell pihenő nélkül. Megint messzebb a cél. Napjaink egyformán … Egy étkezés este egy kanál köles. Néha reggel tea lapulevélből nagyon kevés cukorral. Nemtörődömség mindenütt. 30 km után pihenés Ralinovkában.

II. 10. Menet Pavsuljába.

II. 11. Estére Medrigajloffba értünk. II. 12. Pihenés Kurmonyban. Itt nem maradtam kezdeti szállásomon, mert a házban tüdővészes volt. Szegény falu mert kolhoz van.

II. 13. Menet Sassuljeba.

II. 14. Menet Romnin át. Itt nem lehet állni mert város és hadsereg parság is itt van. Vételezés harmadszor is semmi. Napi eledelünk még mindig egy kanál köles. Reggeli cukor nélküli tea. Estére Nekolajuka-ba alszunk.

II. 15. Szállás csinálónak megyek Veliki Bubni-ba. Bélhurutom van.

II. 16. Estére lenyomtunk 30 km-t és Jarosiwka-ban alszunk. Az úton sorba ültünk bélhurutosak.

II. 17. Estére 40 km mentünk. Szállás Huskowka. Bélhurut tart. Kura nincs, enni kell.

II. 18. Ihcsnyán át Manasteriscsébe értünk. Naponként 20-szor is le kell ülni a szélben. Vannak, akik összeesnek a gyengeségtől. Én gyalogolok vígan.

II. 19. 24 km után Tabalajuvkában alszunk.

II. 20. Délre 10 km mentünk nehéz terepen és pihenni kell embernek állatnak. Ebéd jó a hurutosoknak: Káposzta leves savanyú uborkával. Szállás itt Volovka Deviza-ban.

II. 21. Megint csak 15 km mentünk Nassowka-ba. Itt tisztálkodás és teknőben részletenként fürdés.

II. 22. Partizán területen megyünk lassú menettel. A 3 km erdő belsejét felderítő járőr vizsgálja, melynek vezető tisztje én vagyok. Csőre töltött puskával kézigránáttal vadászok emberekre. Szenvedéllyel emberi érzés és lelkiismeret-furdalás nélkül keresem a partizánt, hogy lelőjjem. Mikor az erdőt áthajtottuk 100 m szélességben, akkor döbbentem magamra, hogy nincs bennem emberi érzés, vad vagyok. Igen, életről van szó, vagy ők, vagy mink. Baj nem volt. Este pihenés Kubiscsa-ban. A házigazda tudott magyarul, mert fogoly volt Pesten 16-17-ben. Ezen a vidéken többen is vannak.

II. 23. Bobrovicza. Szerencsésen megérkeztünk a 20. kho gyülekező helyére. Másfél hónapi vándorlás, futás után pihenő. Lakás keresés. Elég jó ház.

II. 24. Tisztálkodunk a tetvektől. D. u. találkoztam a hop. parancsnokságon Dr Ringelhann Gyurka fhdgy volt osztálytársammal. Megállapítottuk, hogy osztálytársak 6-an voltunk: 1 meghalt (Juhász János), 3 eltűnt. ( Dr Iványi Laci, Dr Agócs Imre és Dr Román Feri), ketten élünk. Nagy levelezés haza. Tetvészkedés. Ruha váltás. Hadosztály lelkésszel (Regős Gyula aktív táb. pap) felvettem a kapcsolatot. Új ember 1 hónapja jött ki. Nem volt része futásban. Vasárnap misézni fogunk a lehetőség szerint. Személyi podjászomat keresem, de nincs meg, mert a vonat szánjait, amelyek hozták, Ricskín a tank eltiporta. 3 szán jött meg üresen. Leginkább a Breviáriumaimat sajnálom. De nem tehetek semmit.

II. 26. Nagymosást rendeztetek az asszonnyal. Szappant én adom, az utolsót. Jó, hogy itt van Dr Szoboszlay Ferenc orv. zls. vasgyári barátom, akivel II. 23. -án találkoztam és neki sok mindene van, mert hátrábbról jön vagy 100 km-rel. Ő segít mindenben. Vacsorákat ad. Cukorkát, mécsest. Partizán vidéken vagyunk. Mindenki szeretne a bizonytalan front helyzet miatt a Dnyeper túlsó oldalán lenni Kievtől nyugatra. Én is járok hír után mindig a postára és a hophoz. Semmi újság, hogy mi lesz velünk. Mindenki haza akar menni. Vasárnap egy mise lesz a gör. kel. templomban. Másütt nincs hely alkalmas. Itt kaptam már 35 lapot és ezekre válaszolgatok. Este Dr Szoboszlay Ferinél vacsorázunk, mert a koszt gyenge. Reggel este kávé, délben káposzta leves és savanyú uborka.

II. 27. Hasmenésem kezd elmúlni a sok széntablettától és a sósavtól amiből még van egy kevés. Egész éjjel nem voltam kint a ház előtt. Messzebbre nem megyünk, hanem az utcán ülünk le éjjel a partik miatt. Várjuk a postást, hogy legalább februári híreket is kapnánk, mert eddig csak januári van. Leveleket írtam. Este kaptam Zoliéktól II. 20. -ról lapot. Szomorú hír, hogy még mindig nem született meg a kicsi, pedig már 8 hónapja várják.

II. 28. Vasárnap van. Regős Gyula hadiosztály lelkész misézett a gör. kel. templomban az én oltárom felszerelésével, mert az övé a hadseregnél van. Oltáromat nem veszi át, pedig nem tudom eszköz híján …. . Szép mise volt. Himnusz gyönyörű. 10-kor a kórház egyik termében miséztem Pannikóért. A legényem volt csak jelen, mert mások már voltak misén. Legkülönbözőbb hírek a front felől. Hamar megyünk tovább, mert Romni előtt az orosz. Bánkódok Pannikóért. Szoboszlay Feri vígasztal, hogy a jó Isten megsegít.

III. 1.Orosz Romnit elfoglalta, tehát 150 km-en belül megint. A hadosztály pakol és autóival indulni fog. Kern vez. őrnagy és Fráter százados ma haza indulnak szabadságra. Furcsa, hogy megint lógnak többen. A kórházból is 100-ával küldik a betegeket kórházba hátra. /?/Kocsi után nézünk, mert már szánon menni nem lehet. A német kerislandvirt nem engedi a kocsikat lefoglalni. – D. u. holnap reggel indulunk. Hála Istennek, csak idejében túl legyünk a folyón, mert ide 75 km. Éjjel kocsikat zabrálnak az embereink.


III. 2. ½ 8-kor indulunk. Az autók 7-kor elmentek. Mi lassan haladunk. Hó nincs a szánok elakadnak. Én is …. . tudok kocsira. Lovak alig bírják. Ma elment Stenczel fhdgy a 20/4 kocsi oszlopunk parancsnoka és Steffler orv. őrnagy az eü. o. parancsnoka is. Tegnap este Dr Szobszlay Ferenc orv. zls. vette át a 20. eü o. parságot. Szépen intézi a betegeket és az oszlop ügyeit. Estére Bobry-ba érkeztünk. Sok beteg jelentkezik kórházba. Lábfagyások, lázas tüdőgy. hörg. és hólyaghurut, bokasüllyedés. Érdekes, hogy arcvonalbeliek nem jönnek. Jól befűttetünk, hogy kipihenjük magunkat. ½ 7-kor még várjuk az ebédet, holnap ½ 7-kor indulunk tovább. Nem tudjuk hol megyünk át a Dnyeperen.


III. 3. Reggel szánokat rendezve indulunk ¼ 8-kor ki a faluból. Nem tudjuk hová. A pihenés után nehéz a gyaloglás. Egész úton Dr Szoboszlay Ferenc orv. zls. oszlop parancsnokkal menetelünk az élen. D. u. ½ 5-kor érkeztünk pihenő nélkül sáros ragadós úton hóviharban Trebukow-ba. Szállás kitűnő Szoboszlay és Horthy orvosokkal lakok. A gazda szíves. Magától ad teát, levest, krumplit. Este lócán jól alszom. Szállásolás könnyen megy, mert már tegnaptól a 20/4 nem szállít nekünk és csak 4 kocsink van, melyeket éjjel Bobrijba loptak embereink. A szánosak 4 lóval is akadoznak. Betegek jelentkeznek és mennek kórházba a 7 km-re lévő Bróváry állomásról.

III. 4. 5-kor kelünk szokás szerint. Indulás nincs. Betegek jönnek és mennek kórházba. Reggelit tojással erőszakolnak ránk a háziak. Úgy halljuk 4. és 5. -én kell átmenni a Kievi hídon. Bármikor indulhatunk, mert legalább 40 km-t kell mennünk. Ebédre is és vacsorára is vendégelnek a háziak finom tört krumplilevessel, amelyben volt: köles, krumpli, cukorrépa és uborka kevés avas szalonnával. Estére pirított krumplis tojás. A magunk kosztját még nem bírjuk enni. Csájázunk szamovárból.Legénységünk már olyan kevés, hogy alig bírunk őrséget felállítani. Mindig rájuk kerül a sor, ha állomás vagy szállásőrséget is kell adni. Vagyunk 51-en. 43 leg. 8 tiszt. Ezelőtt 7 hónappal, induláskor 180 volt a létszám.


III. 5. Várjuk az indulást. De semmi hír róla. Csak izgulni tudunk, hogy mi lesz. Mi a helyzet. Betegek jönnek az orvosokhoz. Néhányat tábori kórházba utalnak. Kláben Lajos vasgyári (III. utca) fiú is megy. Esperes úrnak üzenek. Már két hete káposztát eszünk. Tegnap adtak 50 személyre 3 napra 6 kg babot 3 kg cukrot 12 kg húst, cukorkát, cigarettát. Kenyeret talán holnap kapunk. Nehéz a helyzet, mert venni nem lehet semmit. Szerencsénk, hogy a nép ad. Meddig tartanak bennünket így? Ez a katona becsülése? Ennyit ér a magyar? Otthon nem gondolnak ránk? Számunkra nincs vonat? Azt akarják, hogy aki most életben van beteg legyen? Megint itt várjuk be oroszt, hogy mondhatnám fegyver nélkül védjük a többi visszavonulását? Jók voltunk harcolni? Nem kell tovább a barátság? Így otthon nem sok jót mondhatunk. Ülünk és várunk, hogy mi lesz a sorsunk. Haza gondolunk. Sajnos posta nem megy, nem jön. Most írom le először: vajjon Pannikó él-e még? Edithnek szerencsésen megszületett-e a kicsije? Apukáék és testvéreimék egészségesek-e? Vajjon behívták-e Lajost, vagy valamelyik sógoromat, hogy Oroszországba jöjjön? Mi van otthon?????? Ezek írása után kapom az örömet s megnyugvást hozó lapokat. Edithnek Klárikája, Pannikónak Mária Magdolnája született II. 22.-én és mindenki egészséges. Milyen jó az Isten!!! Azért adja a szenvedést, hogy utána nagyobb legyen az öröm. Hogy vigyáz mindnyájunkra. Örök köszönet érte.


III. 6. Nyugodtan reggelizünk. Már ½ 5-től felvagyok. Elszoktam a sok alvástól. Tisztálkodás. ¾ 10-kor szalad az összekötő és alázatosan jelenti: Riadó. Készültség azonnali indulásra. Ugyan mi baj van? Az elébb még azt a hírt kaptuk, hogy egy hétig maradunk. Látjuk a háznépét és a többi falusiakat mozogni. Nem jó jel. A házigazda jelenti, hogy a kievi híd felrobbantva.
De kisül, hogy nem most, hanem még régen a németek előtt a bolsevikiek. A házigazda lerajzolja nagy hozzáértéssel az utunkat Kievig. 10 órára készen áll az egész oszlop az utcán és várja a besorolást. Közben halljuk a hírt, hogy itt az orosz 3 faluval odébb és a főút innen 3 km-re van a legközelebbi falu Brovary pedig 10 km. Tehát egész könnyen elér. De halljuk az igazi hírt is, hogy azért megyünk, mert most jött a parancs, hogy a kievi hídon a 20. hadosztálynak ma kell átmenni és azonnal kell indulni, mert ide az 30 km-re van. Indulás előtt 11-kor kiosztják a nem egészen megfőtt bablevest. ½ 12-kor besoroltunk. Az úton látjuk, hogy Brovary előtt a Studiónál a nyílt terepen ássák a futóárkot hosszú vonalban. Az a vélemény is van, hogy megint visszatartják a magyarokat védelemre. Hamarosan meggyőződünk róla, hogy nem. A kievi erdőben szintén látjuk a már jól kiépült dupla futóárkokat. Látszik a komoly szándék, hogy Kievet védeni fogják. Fáj a lábunk. Pedig még nagy út áll előttünk, mert Kievben nem állhatunk meg mi vesztes leszidott magyarok. A főútról letérünk balra mert azon nem lehet járni.
½ 7-től ¾ 7-ig álltunk és mentünk át a többszáz méteres fahídon, ahol minden 70 lépésre légvédelmi ágyú van, melynek vonalait a sötétben egész szépen kivesszük. Irtózatos sötét idő van. Borult az ég. Alig látjuk az előttünk menő embert. A kocsisoknak a torlódás miatt és a csúszós jég miatt állandóan állj-t kiabálunk. Keveset látunk a város szépségeiből. Legfeljebb ha némelyik ablak kivilágítja a szembelevő házat vagy autó, vagy villamos jön. Eltévedtünk és az észak nyugati kijárattól vissza jöttünk délre keletre és újra nyugatra. Éjjel 12 órakor jöttünk ki a városból és (?) fáradalmas sötét út után.


III. 7. Beticsiben szállásolunk reggel 4 órakor. 16 órát voltunk kint talpon. Fáj minden részünk és fázunk. Oly sokan vagyunk, hogy szállást nem kapunk. 5 órakor sikerült egy üres és hideg házat találni. Azonnal befűteni. Székre ülök és alszom egy órát. Azután mert nagyon éhesek vagyunk, krumplit sütünk és eszünk. Várjuk a parancsot indulásra. A 14-esek már 7-kor indulnak. ½ 9-kor mi is. Fájós lábakkal álmatlanul indulunk a csúszós jégen. A lovak állandóan potyognak. Nem mentünk sokat, de ellenszélben állandóan, mint szokás. Kb 20 km után 2 órakor szállásoltunk egy félreeső faluban Lycsenko-ban. Nagyszerű szállás volt.


III. 8. 7-kor indulás jeges úton. Sokat bosszankodok és el is maradok oszlopomtól, mert a lovaink állandóan potyognak és a szekér túlterhelt. Az egész oszlopnak csak 4 kocsija van. Szaladunk a műúton a Kiev Zsitomír Lembergi úton és haladunk alakulatunkkal. 20 km-re Kopylowka-ban szállásolunk egy durva részeges parasztnál, aki a tehénjéért kiabál, hogy helyére a mi lovainkat kötötték. Az embert barátja hamarosan elviszi lefeküdni másfelé. Már jól érezzük magunkat, amikor jön a rendőr fiú és az pofázik.Postát kaptunk és küldünk. Hamarosan tolmács útján elhallgattatjuk. Szállásolunk földre és lócára, ő hív az ágyba maga mellé, de rá sem pökünk. Semmit nem fogadunk el tőlük. Szégyenlik nagyon a viselkedésüket és nagy csendben maradnak.


III. 9. ¼5-kor kelünk. ¼7-kor már felállunk indulásra, de 7-kor jön a parancs, hogy maradunk. A mellette levő házban szállásolunk. Sajnos tetvesség azonnal észrevehető, mert vakaróznak és Dr Almássy Tibi orv. hdgy is asztalnál a kezén fogott egy tetűt pedig tegnap fürdött és váltott ruhát. Folyik az emberek egészségügyi felülvizsgálása. Alkalmas-e? Nem tudjuk miért ez. Dr Szoboszlay a bizottság elnöke. Hova megyünk, vagy maradunk? Én azt mondom, hogy márc. 25-re Gyümölcsoltó Boldogasszonyra, Kaszap István születésnapjára haza megyünk. Ezt híresztelem hetek óta. Várunk a legnagyobb bizonytalanságban. Kosztunk javul. Magyar élo. van. Az Sz. adag nagyobb.


III. 10. Leveleket írunk. Legénység foglalkoztatás van. A hop. is megérkezett. Újabb hírek és parancsok. Megyünk vissza Kievbe vagonírozni, hogy északra menjünk Koroszténybe a sereget rendbe szedni. Nem tudjuk mi lesz velünk. Állítólag megszállók leszünk. Postát kapunk este. Öröm. D.u. sorozásra megyünk. Alkalmasak vagyunk bemondásra.


III. 11. A hop. szerint rendes hadosztályt állítanak ki belőlünk és megyünk lovas alakulatnak. Reggel 6 órakor elindultunk, de 1 km után leállunk és „Teleki tért” csinálunk. Minden holminkat kipakoltuk és összeszámolják a személyi felszerelést. Nagy pénz feladás van. Én Pannikóéknak küldök 200 pengőt, melynek fele keresztszülői ajándék és haza küldök 333 R-t.
Este nagy levélírás. Posta csak holnapután fog menni. Visszamegyünk piszkos tetves lakásunkra. Talán holnapután indulunk.


III. 12. Reggel 8-ra megyek a hadosztály lelkészhez a vasárnapi misét megbeszélni. Ezek szerint nem lesz vasárnap, holnapután mise, mert én holnap indulok, a hadosztály lelkésznek pedig aki marad nincs oltára. Itt szívesen látnak és szalonnázok, feketézek, sőt Gyulai gh hdgy-tól cigarettát és dohányt kapok. Folytatom a levélírást.


III. 13. Reggel 7-kor mondják, hogy indulás kocsik nélkül. Vonatra kell menni. Nehezen megengedik, hogy csomagjainkat hozzuk. Irány Spitki. Kapok még néhány lapot január február és márciusról. Pannikóéktól semmit már egy hete. Nem tudom a dolgot mire vélni. D. u. 2 órakor mentünk Lycsenkára abba a házba, ahol már voltunk. Este rengeteg zsírt (egy-egy csajkával) és kolbászt, konzervet kapunk.


III. 14. Vasárnap van. Menetelünk reggel 6 órától déli 12 óráig Kiev felé vissza Beticsíbe. Itt nehezen szállásolunk. Egy vasutasnál lakom, akivel elbeszélgetünk. Finom városi ember. Felírom a napok nevét és egyes dolgok árát, munkabért. Beszélgetünk, hogy az én papám is volt itt fogságban. A front helyzetről és megtudom, hogy a magyarok Koreszténybe mennek és arra partizánok vannak. Este hallom a Folksbund egyik írnokától, hogy Korosztény felé Titirevben a hidat a partik felrobbantották és 5 napig fogják legalább csinálni. Meghalt 30 magyar. Mi ide mennénk megszállóknak. Este valamitől beteg lettem hamarosan felébredtem és reggelig csak kínlódtam lázasan. Ez a rész ahol lakom már nem Boticsi, hanem Szvetozsény.


III. 15. Reggel nagyon gyenge voltam. Nem ettem semmit. Egyenlőre már most délután jól érzem magam. Koplalok. Most itt pihenünk, várva, hogy mikor vagonírozunk és hová megyünk. Sajnálom, hogy itt vagyok Kiev külvárosában és nem láthatom meg. Az alakulatot nem lehet egy órára sem elhagyni.


III. 16. Különösebb esemény nincs. Harmadik napja nem főz a konyhánk, mert csak zsírunk és kolbászunk van. A kenyér már természetes jó adag. Este összevesztem egy némettel, aki minket leszólt, hogy tetvesek vagyunk. Miért nem adtak vagont. Hogy koldus és lopó cigányok voltunk ők az okai. Nekem adott igazat. Ők máskép látják és tudják a helyzetet.


III. 17. Éjjel 2 órakor „Riadó”. Vissza Boticsibe és onnan indulunk vagonírozni. Örülünk a szónak is, de szomorúak is vagyunk mert nem haza, hanem Koroszténybe visznek. Az útvonal délre Fasztov, Zsitomír, Korosztény. Indultunk 9 órakor. 8-kor kapott kenyeret és kolbászt hamar széjjel osztja az élo. 4 napi adagként. 12-kor Fasztov, ½ 3-kor Zsitomír, 9-kor Korosztény. Fűtetlen kocsikban jöttünk. Egy vagonban 50 ember. A mi vagonunkban 2 lóca is volt. Elég jól éreztük magunkat. Elbeszélgettünk tapasztalatainkról. 10-kor indultunk az állomásról. ½ 11-kor a legényem vesegörcsöket kapott és mivel a kocsi elhagyás miatt nekünk kellett a holminkat vinni én pedig magam nem bírtam, hát lemaradtam. Egy litván katona mondta, hogy lakik itt magyar majór. Bementem és szívesen adtak szállást. Micskey és Radeczky őrnagyok legényeivel aludtunk egy szobában ½ 12-től.


III. 18. Egész nap reggel 6-tól járkálok a személy irányítónkba eredmény nélkül. Elindulni nem tudok, mert erre nem megy senki és egyedül mászkálni nem lehet még ha kocsit is tudnék szerezni a legényem, illetőleg a csomagjaim számára. Szomorú vagyok, hogy lógok, én is csellengek. Nem jó érzés idegenben lenni. Jó helyem van pedig. Emeletes ház, villany világítás és ágy. D. u. 4-kor elmentem érdeklődni. Semmi jó hír. Megyek az állomásra is ahol a németek fekete kávét adnak, mert itt a víz ihatatlan – ott látok a mi élo. -unkból egy tizedest ukránnal órára alkudozni. Rendre utasítom és megtudom, hogy érte küldenek majd kocsit, mert ráhagyták a ki nem osztott cukrot és vajat. Így meg lett az örömem. Az egyik őrt elhívom, hogy nézze meg a lakásom és majd nekem beszól amikor a kocsi megjön. Boldog vagyok. Este Redeczky őrnagy úrral beszélgetek. Volt rántottája, amit saját kezűleg főzött és azt is megosztotta bablevesével együtt kettőnk között.


III. 19. Jó éjjelünk volt. Ágyban aludtam szalmazsákon, de jobb padon. Forróság volt, úgy betüzeltek. Reggel jól kitetvészkedtünk, majd a legényem elment az állomásra feketéért és érdeklődni, hogy jöttek-e már szekereink. Megjöttek. 8-kor csatlakozunk. 10-kor indulunk Korosztényből Cselovkán át Mogilnó-ba. Itt irányítanak tovább. Szekeres János miskolci főhadnagy van az irányítóban Lukács Mihály zászlóssal, aki Réti Aladár barátomnak a sógora. Elbeszélgetünk vasgyáriakról. Azt mondja hogy ott ismeri Nagy Lacit a papot. Mikor mondom, hogy én vagyok, nem akarta hinni. Bizony lesoványodtam és a ruha is meg a harcias külső is megváltoztat. Koroszténytől 20 km-re Lesow… nevű községben éjjelezünk, a 19. hadosztály helyén.


III. 20. Tovább a célhoz, a 20. hadosztály vonatkörletébe. 9-kor indulunk és 1-kor érünk meg Kovaly-ba. Sok kilométeres fenyőerdő közepén van ez a szétszórt falu. Erőssen partizán vidék. Én az erdő szélén lakom. A nép irtó szegény. Krumpli is csak mogyorónyi termett az eső hiány miatt. A házigazdám leányát is 3 éve 17 éves korában elvitték a németek. Siratják ma is. Csoda, hogy ez a nép partizán? Lócán alszom. 8-an vagyunk a háziakkal egy szobában. Még idejön lakni Dr Szoboszlay a legényével, ha megérkeznek a szekerekkel. Nagybátyám sokat beszélt ennek az ukrán családnak a jószívűségéről, akik induláskor krumplit sütöttek a magyar katonáknak és mutatták, hogy a meleg krumplit tegyék a hónuk alá, hogy minél tovább melegítse őket. )


III. 21. Vasárnap van. 8-10-ig foglalkozás lenne a legénységnek, de kérésemre elmarad és 10-kor van erkölcsi oktatás. Bor nincs, misézni nem lehet. Istentiszteleti beszéd kint a mezőn. Utána meghallgatom a panaszokat. Elbeszélgetünk. Haza akarnak menni dolgozni. Otthon leszegényednek a családjaik. Sok a panasz felsőbbség nemtörődömsége miatt, sőt igazságtalan intézkedéseiért. Ezeket az embereket úgy érzem nem lehet újra harcba vetni. Legyengültek és betegek is, de nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Délután rózsafüzérezve sétálok majd vizitelek más uraknál. Este postát kapunk. Igyekszem én is azonnal írni Apukának, hogy reggel elmenjen, mert hajnalban viszik. Sajnos, Dr Szoboszlay Feri nélkül érkezett meg a fogatolt részünk, mert ő beteg lett és kórházba került. Sajnálom, pedig de jó lakásunk lett volna ez 4 nek.


III. 22. Reggel 5-kor kelünk, mert tovább nem tudok aludni. A szomszéd ház megé kell szaladni és nadrág, csizma húzáshoz idő kell. Reggel 7-től leveleket írtam ½ 1 óráig. Ebéd után aludtam a lócán. A háziasszony figyelmesen abbahagyta a szövést, és mikor felkeltem folytatta. D. u. 4-kor elmentem a többi tisztekhez. Jókor érkeztem. Szalonnát sütöttünk és lekvárt ettünk kanállal. Este 8-kor jöttem haza lefeküdni. Sikerült a leveleket is elküldeni. 11-kor tudtam elaludni.


III. 23. 6-kor kelünk. Jót reggelizünk. Csak 2 tetűt fogtam. Fejmosást, borotválkozást, körömnyírást rendezek, ruhákat szellőztetek. D. u. tisztigyűlésen hallom, hogy a 20. kho. megszünt és közvetlenül a VII. hdt. -hez tartozunk.


III. 24. Reggel 6-kor folytatjuk a tegnap esti tiszti minősítési táblázatok másolását. Reggeli ½ l tej, 1 l kávé, pirított kenyér zsírral és sült szalonnával fokhagymával. Szomorúan veszem észre, hogy csizmám orra és sarka elkopott, a nadrágom is szakad. Itt nem lehet megcsináltatni. Ezentúl a zsoldot nem hónaponként, hanem 10 naponként adják. Minden arra mutat, hogy indulunk hamarosan haza. Koroszténben a páncélosok már fertőtlenítenek és holnapután indulnak. Ma végeztem el hónapok óta először a 3 rózsafüzért. Este sétáltam.


1943. III. 25. Kowaly. Gyümölcsoltó Boldogasszony van. Kaszap István születése napja. Legénységünknek fogok tartani erkölcsi oktatást a reggeli foglalkozás után. Misézni nem lehet, mert nincs bor. 7 órára már megreggeliztem, borotválkoztam, bogarásztam, sajnos újra eredménnyel. Itt az ember nem tudja magát igazán tisztába tenni. A tisztaság vágya csak ami hazafelé hajt. Dr Szoboszlay Feriért most ment be a kocsi Koroszténbe. Várok tőle új és jó híreket. Fertőtlenítés gondja ül meg. Hogyan fogjuk a bőrdolgokat (lábzsák) fertőtleníteni. Viszek-e haza bogarat? Kellemetlen, lehangoló érzések. Ma pedig víg hangú leveleket kell írni. Mikor indulunk, hová megyünk? Leveleket elviszem a parnokságunkra és épp jókor érkeztem, mert szalonnasütés volt és lekvározás, amiben én is résztvettem.


III. 26. Reggel már 5-kor felvoltam és a tegnapelőtt megkezdett kilencedeket Don Boscohoz és B. Szűz Máriához imádkoztam. 8-kor tisztigyűlés volt. Monda Lajos vonatos főhadnagy tartotta, mert Zytás Pál százados szabadságra ment tegnap este. Jelentések veszteségekről és más dolgokat vettünk tudomásul. Holnap ünnepséget kell rendezni a Don melletti harcokban elhalt hősök tiszteletére. Nekem kell az ünnepi beszédet tartani és Szántai Karcsi lőszerkezelő zászlóssal megcsinálni az oltárt, illetőleg az emelvényt. Örömmel vállaltam e kedves és hálás szerepet. D. u. 3 órakor kivonult az eü oszlop és a lőszerkezelők Szántai zls. Vezetésével az erdőszélére, több tiszt is kijött: Zsirai fhgy, Bogyó gépkocsizó fhdgy, Dömötör Pali élós. hdgy, Rózsa Sanyi zls, Mádi állatorvos zls, Jászkúti zls eü. tiszt, stb. Először kijelöltük az oltár helyét egy fiatal sűrű fehér nyírfa erdő szélén, amelyet két oldalt hatalmas fenyves vett körül. Gyönyörű volt ez a beszögelés. Az ácsok vezetésével hamar megindult a munka, mi pedig elmentünk géppisztoly lövő versenyre. 30 méterről egy tábori lapra lőttünk az erdőben egy vastag fenyőre erősítve. Én voltam a második, 3-ból kettő talált. Browningommal lemaradtam. Rongy 7,65-ös jószágom van. Ilyen nincs már senkinek, golyót pedig nem is lehet hozzá szerezni. Hagytam 3 golyót. Utána fodbaloztunk és harmonika szóval hazamentünk.


III. 27. 5-kor kelünk, 6-kor reggeli. Embereink elmennek az oltárt megcsinálni én meg tanulom a tegnap skiccelt beszédet és borotválkozás után elmentem Monda főhadnagyhoz az ünnepséget megbeszélni. 9-kor kezdődött. Emlékeztem hőseinkről, mert : hősök voltak, érettünk haltak meg és leginkább mi tudjuk szenvedéseiket. Nem engedjük őket a feledés homályába sülyedni és mi ígérjük, hogy küzdelmüket a győzelemig fogjuk folytatni. 1 perc néma tisztelgés. Ima szavalat és a 30. hadsereg parancs felolvasásával véget ért az ünnepség, majd a tisztikar előtt elvonultak az alakulatok. Utána hazament mindenki lakására. Juhász Bandi gk. főhadany, Lőrincz Gyurka VII. hdt. vezető lelkésztől hozott 2 dl bort, s így holnap mise lesz. Érdekes, hogy követeli mindenki az istentiszteletet. Mindenáron a szabadban akarják, hogy ott lehessenek. Mára is szerettek volna, de a nagy szél miatt holnapra is csak az iskolába ígérem. Kettőt követelnek egymásután, a harmadikat pedig a szomszéd faluban kell mondani a sűtöknek(?). Most itthon készülök a holnapi beszédre és várom a postát és a levelekben a cigarettát. P. Markó Marcel O. f. m: Szibérián át a kolostorig című könyvét olvasom. Itt igazán átérzem ennek tartalmát és helyzetünk a legalkalmasabb arra, hogy a szerző élményeit mi is magunkévá tegyük. Ma háziasszonyunk kenyeret sütött és csinált kis cipókat is, amelynek a közepébe egy jó marék borsót vagy cukorrépát tett. Nekem is adott ilyen pirokot. Jó, ha nincs más, mint most. El is nyomta a gyomrom úgy, hogy a borsó levesemet nem ettem meg. Hiszen egy hete már borsót eszünk vajjal főzve minden fűszer nélkül kevés sóval.Unjuk, de örülünk, hogy nem vagyunk mégsem fogoly sorban. Este viziteltem és beteget látogattam. Vidáman elbeszélgettünk, majd lefeküdtünk. 1/2 10-ig rózsafüzéreztem.


III. 28. Vasárnap van. 2 kismisét végeztem az iskolába melyen katonáinkon kívül a polgári lakosság is részt vett. Kb 300 személy. A táb. Püspük úr körlevelét olvastam fel. Szépen énekeltek: Annásy zls. És Sipos hdgy vezetésével. D. u. mókás katona játékok voltak. Nagyon jól mulattunk. Este megérkezett az én kedves barátom Dr Szoboszlay Ferenc o. zls. eü. o. parancsnokunk. Igen megörültem a viszontlátásnak. Hozzám jött lakni és az eddigi legénység pedig keresett magának másik házat. Sok postát kaptam. Már mindenki feküdt, de én csak ujra és ujra olvasgattam a leveleket. Apuka örül, hogy szépeket hallott rólam. Stefi szintén, hogy jókat hallott. Guszta és Stefi küldöttek vagy 70 cigarettát levélben. Stefitől kaptam egy társas levelet, melyet többk között M. Maccassy, M. Beleznay, M. Juhász, M. Herczegh, M. Prommer is írtak. Nagyon kedvesek. Úgy elképzeltem őket amint érdeklődnek utánam, olvassák örömmel lapjaimat és buzgón imádkozva értem büszkék is rám, hogy papjuk bátran állt a harcban és ez az ő imáik érdeme. Isten adjon nekik is erőt, hogy imáikkal rajtam kívül még sok lelket megmenthessenek és megtarthassanak. Örülök. Örömem a végletekig fokozza, hogy Pannikó is írt, aranyos kis keresztlányomról. Végre ezt is megkaptam a jó Istentől, hogy Pannikóék is mindnyájan egészségesek. Edith kis Klárikája sajnos beteges. Nincs elég kosztja. Jó az Isten, majd ád. Volt tanítványaim, Nagy Márta és Mimi, Pősze Iluska, ifj Váradi Géza jaj milyen aranyosak, kedvesek, hogy megemlékeznek s imádkoznak értem hófehér lelkükkel. Válaszolok is nekik. Jolán nővérem, Lajos öcsém mind-mind egy nagy öröm, hogy írnak. Este nem is jött álom a szememre éjjel 1 óráig. Pedig 8-kor én is lefeküdtem. Aranyos kis keresztlányom éreztem mellettem és vigyáztam, hogy le ne essen ágyamról, illetőleg lócámról. Éreztem játékos pici ujjainak gyengéd kacsójának szorítását, hófehér testének édes baba illatát. Puha arcocskáját havas szélverte képemhez simulni. Csoda, hogy nem tudtam elaludni? Csendes, nyugodt, de szeles éj. A 3 rózsafüzért is hálás gondolatokkal mondtam, Nem tudok elvonatkozni attól, hogy mit is fogok otthon csinálni. Néha elszomorít, hogy ujra nem lesz helyem és csak két hétig lehetek legfeljebb szeretteim között. Éjjel 1 órakor hozzám is eljött az álomtündér és megszabadított vergődésemtől. Haza repültem.


III. 29. 5-kor kelünk. Feri tojást hozott és azt reggelizünk, majd kitüntetésekre terjeszti fel Feri az oszlop embereit. Engem is. Szép dicséretet ír rólam. Én pedig naplót írok, majd leveleket válaszolok.


III. 30. Reggeltől délután 4-ig leveleket válaszolok. Este vizitelek és kolbász vacsorán voltam Szántai Karcsi zls. -nál, a lőszerkezelők parancsnokánál. Este 10-kor jöttem haza egyedül.


III. 3l. Sikerült Szántaitól talpat szerezni. Csizmám a suszternál. Ülök a Feri gumicsizmájában. Műszerválogatás. Este szomorú hír, Ferit viszik Koroszténbe. Egyedül maradok.

(folytatás a II. részben)