Háborús Keresőszolgálat

Édesanyám nevében keresem Önöket, aki nagyapám, Séra Sándor sírhelyét szeretné megtalálni.Tulajdonképpen sok minden tudunk, a halotti anyakönyvi kivonat szerint 1945. március 26-án Mórichidán halt meg: fejbelőtték.

Évtizedekkel ezelőtt nagymamám , aki már nem él el is ment a helyszínre, ahol egy családtól megkapta a személyes tárgyait. Ők elmondták, hogy először a kertjükbe temették el, aztán pedig közös sírba Mórichidán.

Az elmúlt években édesanyám és testvére is szerette volna felkeresni a sírt, de az önkormányzattól azt a tájékoztatást kapták, hogy felszámolták a repliky kabelek közös sírt. Azt viszont nem tudták megmondani, hogy innét hová vitték az elhunytak maradványait.Nagyon segítőkészek voltak az önkormányzat dolgozói, de sajnos ők már nem emlékeztek a korábbi eseményekre.

Édesanyámék szeretnének ellátogatni egy borsodi kis faluból, hogy legalább életükben egyszer virágot tehessenek akár a közös sírra is.Kérem, ha tudnak segítsenek nekünk, hogy megtudjuk hová temették el nagyapámat a mórichidai közös sírból. Ha nem áll módjukban segíteni akkor is szeretném ha írnának, hogy feleslegesen ne reménykedjünk.

A csíkszépvizi ún. "idegenek temetőjében" 31 magyar katona alussza örök álmát. Csáki Károly nyugalmazott tanító még emlékszik arra az 1944 szeptember végi hétre, amikor a szépvíz feletti havasokban a Gyimesi-szoros bejáratát védő magyar katonák elestek. (A folytatáshoz kattintson a címre.)

 

Kislégi Nagy László naplója
Nagybátyám, Kislégi Nagy László 1911. június 19. -én született egy nyolcgyermekes egri család ötödik gyermekeként - írja bevezetőjében a napló közreadója, az egri dr.Artner Oszkárné. -  Egész életében pap szeretett volna lenni, vagy katona. Nagyapám, Kislégi Nagy Gusztáv ezredes, aki 1920 végén, több, mint hat év szibériai fogság után került haza, gyakran mondogatta neki, „Fiam, csak katonapap ne legyél! Vagy pap legyél, vagy katona, de ha tábori lelkész leszel, akkor se pap, se katona nem leszel igazán. ” Az élet azonban közbeszólt.