Háborús Keresőszolgálat

Molnár Imre történész jóvoltából rendkívül értékes dokumentum birtokába jutottunk: a tragikus sorsú felvidéki politikus, gróf Esterházy János börtön- és lágernaplóját közölhetjük, amelyet a szovjet munkatáborokból történt hazahozatala után írt egy hitbuzgalmi könyvecske borítólapjára. A naplóban több tucat rabtárs nevét is felsorolja, ezeket a Hozzátartozókat keresünk rovatban közzéteszük.
(A folytatáshoz kattintson a címre.)

 

Bácskai temetőben nyugvó katonák hozzátartozói után nyomozunk baranyai sváb faluban. Csodák-csodája, könnyen megtaláljuk az első  családot, s már a ház előtt faggatózni kezdünk, mit tudtak az eltűnt családtagról. "Tudja, a Waffen-SS-be sorozták be a papát. Aztán a Drávánál fogságba esett és  üvegmorzsákkal etették meg a Tito-partizánok" - kezdi mondani a fia, de kiszalad a már szintén őszülő unoka és szinte berángat minket a portára: "Nem utcára való téma ez!" Bent aztán előkerül sok minden, még a "fiú" Wehrmacht-katonakönyve is, mert hogy őt is besorozták annak idején a német hadseregbe. Bécsből, egy hadikórházból tért haza sebesülten. Amikor kárpótlást remélve egyszer Németországban is megpendítette az ügyet, a tisztviselő visszatolta eléje a könyvecskét: "Ezzel ne nagyon dicsekedjen, uram..."
A másik bácskai halott családja is megkerül hamar. Fiatalasszony írogatja buzgón az anyakönyvi tételeket - férjének nagyapja volt a partizánkézre jutott fogoly - közben hálálkodik: "Pedig mennyit kerestük! Kárpótlást is reméltünk, persze nem amiatt..." Aztán belép az após és csöndesen megjegyzi: "Igen, Zenta... Ezt mesélte a katonatársa is."
                                                                             -hj-