Történetek
A kis szakaszvezető
2012-06-29 12:06:25A kis szakaszvezető
(Egy füredi fiú emlékezetére)
Az 1942. év márciusának derekán történt...
Lassan már emlékké mosódik el azok előtt, kik akkor ott voltak; nehéz emlékké, vérrel, szenvedéssel terhelten, de amit fénnyel ragyog be a legszentebb emberi erény a szó nemes értelmében vett bajtársiasság, hősiesség. A szörnyű tél még teljes vadságában tombolt, a hideg s a hó kegyetlenebb volt az ellenségnél is. Charkov alatt a muszka átjött a befagyott Donec folyón és a Charkov-rosztovi vasutat átvágással fenyegette. A hadosztályhoz beosztott huszárszázad azt a parancsot kapta, hogy a betörés helyén vegye fel az érintkezést az ellenséges csapatokkal s megtévesztő, halogató harcot vívjon velül mindaddig, amíg a hadosztály a harchoz felfejlődhet...
Nehéz, szinte emberfeletti feladat volt, de megoldatott.
Amit most elbeszélünk, egyik epizódja volt e harcoknak.
Március 14-ére virradó éjszaka a századot Bolsaja-Gomolsa nevű községnél erős támadás érte. A község keleti kijáratánál az erdőből kivezető útkereszteződésnél harcolt a század egy szakasza gróf Sz. Gy. hadnagy vezetésével, páratlan eréllyel, bátorsággal, nagy túlerő ellen... Ez a túlerő nyomasztó, óriási volt... A délceg, hatalmas termetű hadnagy mindenütt elől járt, példaadásával buzdított, példát mutatott, hogy a cél eléréséig nincs út visszafelé...
Egy idő múltán az oroszok erős aknavető és tüzérségi tűz után rohammal támadtak a községre és ennek lendülete oly súlyos volt, hogy a község szélső házait elfoglalták, éppen szemben az útkereszteződéssel, ahol a szakasznak két golyószórója volt beásva a térdigérő hóban. Azután ezekből a házakból tüzeltek a kis honvéd csapatra, amelyik helyt állt férfiasan, a szinte reménytelen helyzetben. Segítséget nem kaphatott, hisz a század minden tagja harcolt az állásokban.
A sötétség és a szörnyű hideg is súlyosan nehezedett a védelemre. A negyven fokos hidegben öt percenként kellett váltani a golyószórót tartó honvédet, mert ennél tovább senki sem bírta... keze megfagyott volna.
Kevéssel utóbb, hogy az oroszok befészkelték magukat a szélső házakba, rakétákat bocsátottak fel a levegőbe és ennek fényénél tüzeltek az árvánmaradt kötelékeitől elszakított szakaszra.
Az útkereszteződéshez közelfekvő melegedőre is nehéz hangulat borult; alig-alig esett egy-két szó, mindenki fásultan kifele figyelt, halgatta a lövések zaját, a sebesültek kiáltásait. Szomorú árnyak táncoltak a piszkos falakon.
Már jól előrehaladt az éjszaka, amikor kitárult az ajtó és egy apró emberke lépett be hirtelen a szobába. A hadnagyhoz sietett, feszes vigyázz állásba jelentkezett; balkezében egy orosz géppisztolyt szorongatott.
Ni ni... derült fel a hadnagy arca, ez Bodó Laci, a kis szakaszvezető. Mit keresel Te itt? Hisz számvivő vagy s a század vonata s szomszédos faluban biztos helyen van.
Ott most nincs reám szükség, válaszolt mosolyogva a kis szakaszvezető és tudom, hogy a hadnagy úrék szorongatott helyzetben vannak, segíteni jöttem, pedig úgy másztam idáig, a hó a nyakamig ért. Ezt már nevetve mondta s már ki is perdült az ajtón a sötétségbe és egy-két pillanat múlva már lehetett hallani a géppisztoly kattogását.
Felcsillantak a szemek, mosolyra húzódtak az előbb még kemény sötét arcok... Új élet, új remény szállt a szívekbe. A kis szakaszvezető szinte csodát művelt... Elszántsága, mosolygó hősiessége magával ragadta az embereket...
Ott kuporgott a hóban, mellette hadnagya, körülöttük harcra elszánt küzdő katonák...
A gróf s az egyszerű sztaloslegény...
Közel egymáshoz, eltűnt közülük minden, csak azt érezték, hogy mindketten egy ősi törzs hajtásai... Előttük a konok Sors, s ők kéz a kézben testvérként állnak egymás mellett a vészben, viharban.
Időnként még tréfa is járta, pedig ott röpködött körülöttük a Halál...
Mit csinálnak most otthon Füreden? Ott bizonyosan nincs oly meleg, mint most itt a 40 fokos hidegben... mondogatták egymásnak.
A kis szakaszvezető füredi fiú volt és a hadnagy is szerette ezt a balatonmenti szép fürdőhelyet, hova polgári szolgálata révén őt is sok kedves emlék fűzte és féligmeddig ő is füredinek érezte magát.
Időközben a szakasz egy nehéz puskát is kerített és azzal egyenként lőtték ki a házakból a harcoló orosz csoportokat. Harminchat órán át védték a helyet, ahol megvetették lábukat, dacolva a harc, a természet minden veszélyével. Harminchat óra utn pihenés, alvás nélkül, a szakasz szuronyrohammal verekedte magát ki az oroszok gyűrűjéből, mikor már a reábízott kötelességet teljesítette.
A kis szakaszvezető, kinek e feladat megoldásában jelentős része volt, s ki erre parancs nélkül önként vállalkozott, a súlyos harcok után csendesen, szerényen újra elfoglalta a századnál rendes posztját, a számvivő altiszt munkahelyét... Mosolyogva, jókedvvel mint mindig , mint akkor, azon a gyönyörű éjszakán is Bolsaja-Gomolsa orosz községben.
-b-
Bodó László eltűnt a keleti fronton 1942. júl. 30-án
Németországi II. világháborús magyar sírok
2012-06-25 02:06:41Passau: Innstadtfriedhof nevü temetöben közel száz magyar katona alussza örök álmát.
Pocking: Ungarnfriedhofban (legnagyobb az NSZK-ban) 747, -erröl 2-nyelvü kártya is van
Arnstorf faluban Kisbarnaki Farkas Ferenc, Bad Reichenhallban Szakáts M.
színmüvész, míg Tannban a Szálasi család sírja látható.
Traunstein, Soldaten-temetöjében pedig mintegy 30 honfitársunk nyugszik.
Köszönjük az értesítést!
(Fotók a címre kattintva.).
Románok által lelőtt magyarok nyomában Biharugrán
2012-06-21 01:06:56Hogy, miként is készül egy TV-felvétel - egyre több nézőnk
ismeri meg, válik részesévé. Előzetes bejelentkezés után indul a stáb. A
helyszínen, készül, készülget az operatőr, beindul a kamera, majd leáll, végül
mégiscsak elindul a felvétel, kérdések válaszok, no meg jöjjenek a fényképek, a
dokumentumok. Van eltérő forgatás? Ilyen volt biharugrai felvételünk.
Nézőnk hívta fel figyelmünket, hogy 1946 augusztusában a
román határőrök magyar területről átkényszerítettek a földeken dolgozó hét
biharugrai lakost. Heten voltak, hárman jöttek vissza, kettő sebesülten, négyen
ott maradtak, ők a �Szentmihály lován� értek el hazai földbe.
Számunkra a hír hihetetlennek tűnt, tehát neki a kutatásnak,
tanuk, írásbeli dokumentumok fölfedése, megismerése. Néha szerencse kíséri a
munkát. Az Országos Levéltár betekintést engedett a
Külügyminisztérium hajdan titkos irattárába. Külön dosszié �A biharugrai ügy�
címmel, benne a vizsgálati anyag. Pontosítva, mi hogyan történt, térképek,
fényképek, vallomások, magyarul és románul. A boncolási jegyzőkönyv
megállapította a golyó be- és kimeneti nyílását. Megdöbbentő olvasmány, de
valós. Az utolsó adatok bizonyítják: az elhunytak /meggyilkoltak/ családtagjai
1oo-1oo ezer forint kárpótlást kaptak a román államtól 1949-ben. Ez a pénz is
hosszadalmas utat járt be, a románok a bukaresti magyar követségnek átutalták,
a követ elfektette, mivel kérte, hogy nála maradjon. Végül a négy család Farkas
Mihálynak írt kérelmet, így jutottak hozzá.
A levéltárban található adatok birtokában indultunk el
Biharugrára.
Szoboszlai Zoltán, helytörténész barátian fogad, aztán a sírok
megtekintése, a szemtanúk, a leszármazottak nyilatkozatának sora. Alapjában
azonos a levéltárival, egy kivétel: a forint, pontosabban az a bizonyos román
jóvátétel. Arra nincs emlékezet. A helyszín, kinn a határban pontosan
behatárolható a határkő révén. Szerencsére a HÖR segít, terepjárójuk leküzdi az
úttalan területet. A táj békés, nyugodt, mintha Arany Toldijának bekezdő sorai
elevenedtek volna meg, a látóhatárt lezáró, már román területen lévő, Oláhszentmikós
harangtornyával. Kerülővel eljutunk a gyilkosság színhelyére, mintha
szégyellené a táj, bokrok, csenevész fák takarják, fedik be a területet,
egyedül a határvonal megtisztított sávja teszi lehetővé, hogy elérjünk a
kivégzés helyére. Borzongó érzés, ott állni magyar területen, melytől annak
idején, alig pár lépésre már román területen, négy ártatlan ember életét
elvéve, dörögtek a fegyverek.
Csendben, mély csendben indulunk vissza, utunkat a kakukk
madár hangja kíséri, mely madár tudvalévően, más otthonába rakja tojásait
Rövid kitérő Oláhszentmiklósra, román szavak, érdeklődni próbálunk, eredménytelenül.
Így készült a felvétel, ami nem került adásba: a helység
természetvédelmi területe, halastava, madarak tömege, azaz a béke.
Mi eljöttünk, a sírok örökre ott maradtak, az idősek még
emlékeznek. S a fiatalok? Évtizedeken át erről sem beszéltek, nem tiltották, de
nem illett.
Mi bemutattuk!