Háborús Keresőszolgálat

Az alábbi két levélből fontos és érdekes kutatás részletei derülnek ki. Sarudi Mária olvasónk nagybátyja sírjának keresése közben más családoknak is fontos információkat tudott meg Galiciában.Íme beszámolója:

'Tisztelt Szolgálat, 

keresem nagybátyám  Sarudy László, a történelmi Magyarország területén elesett katona sírját.  Sajnos az IQSYS rendszerben nincs találat.

Adatai: Név: Sarudy ( esetenként Sarudi)  László Pál

Anyja neve: Bánszki Erzsébet

Szül. idő: 1917. szeptember 10.

Fokozat:zászlós

Zászlóalj: m.Kir. Ungvári Csendőr Tanzászlóalj I. század

Elesett: 1944.október 7-én a Buzsora aljában, Vezérszállásnál

Felterjesztve: a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjére a hadiszalagon a kardokkal

a zászlóalj ideiglenes parancsnoka ismereteim szerint: Dr. Toldy-Hantay Elemér volt-

 További  néhány adat nagybátyámról

1942.IX. 24- 1943.IX.23-ig 4/I hk.zlj. Kiskunhalas

1943.IX.24-1943.XI.15-ig tényleges szolgálat folytatására a 3/III.hk.zlj-nál.

A Magyar Bronz Vitézségi Érem (Bf.Penjatinó 1941.X.31. , aláírás vitéz Miklós altábornagy, a magyar királyi  I. honv.gys.hdt.pk., az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért )  és a Tűzkereszt I. fokozat viselésére jogosult.

 A történetéről Kövendy Károly  csendőr százados 1964-ben, illetve Dr. Keserű István a VIII.Rendvédelem-Történeti Tudományos Konferencián emlékezett meg 1996-ban.  Sajnos édesapám birtokában lévő, Ukrajnából kapott kézzel rajzolt térkép az évek során elveszett, ő még nem tudott életében a sírhoz eljutni. Szeretném nagybátyám sírját megtalálni, ha még van nyoma, és gondoskodni róla. Emlékeim szerint a rajzon három csendőr sírja volt megjelölve. Amennyiben a sírok helyéről van pontosabb információjuk, kérem szíveskedjenek tájékoztatni, illetve kérem szíves javaslatukat, hogy a kérdésemmel kihez fordulhatok. Jelenleg Ukrajnában dolgozom.

Köszönettel,

Sarudi Maria

sarudi.maria@t-email.hu

Tisztelt Havasi Úr,ebben az évben folytattam a kutatást nagybátyám sírja után, és egy fontos információra bukkantam. Nagybátyám Kárpátalján, az Árpád vonalnál Majdan- nál az erdészház mellett esett el többed magával . Ez egy terület ( ukránul egyébként teret jelent), a Csap – kijevi út főut Vezérszállás felé eső oldalán. ( Ez a Majdan nem ugyanaz, mint   a közeli város , amit szintén Majdan-nak hívnak, de ott nem volt a front.)  Majdan mellett ment el egy keskeny nyomtávú vasút, de ennek a sineit már felszedték. Az én elveszett térképemen is meg volt jelölve a vasút. Több sir van a  Majdan területén, remélem a közeljövőben most már sikerül oda  is eljutnom, és megtalálom a három különálló  tiszti  sirt is, ahová nagybátyámat és talán Forgó századost is eltemették.  Most az ukrán térképen Majdan helyén csak egy csillag van, mint turisztikai pont. Ha esetleg erről a területről lenne információjuk megköszönném. 

Sajnos a korábbi információk kissé félrevittek minket, mert a keresést Ábránka faluban folytattuk (A Buzsorát kerestük, ennek Bozevo az ukrán neve, de a  helyiek a Kicserkát és a Buzsorát állandóan keverték), a fenti információ  sajnos csak az utazás után került a birtokomba. De ennek ellenére az utazásunk nagyon érdekes és megható volt. Igyekeztünk az Árpád vonal Verhnij Studenij, Ábránka , Grabivnyica vonalában  keresgélni.  Mint korábban írtam, Ábránka kulcsterület olyan szempontból, hogy a falu felett volt a front, ott ment az Árpád vonal. A falut 1944 szeptember 24-én telepitették ki, az embereket elhajtották Vezérszállás felé az állatokkal együtt. Jelenleg magyar lakos már nincs a faluban. Több idős emberrel beszéltünk, köztünk olyannal is, aki részt vett az elesettek eltemetésében, akik még a harcok befelyezése után is hetekig a Kicserkán az erdőben feküdtek. Ábránka felett a Kicserka tele van elesett katonákkal, az öregek elbeszélése szerint több száz embert temettek el vegyesen, magyarokat, oroszokat, s talán cseheket. ( A falu cseh fennhatóság alatt is volt.) Az erdőben temették el őket, ha volt egy gödör, egy kidőlt fa gyökerének helye, oda dobálták be az embereket , ahogy találták. Nem vitték őket sehova. 1944. október 9-én jöttek be a faluba az oroszok ( moskali), megkérdezték ki a kárpátaljai, azokat elinditották gyalog Jablunovoba, ott felrakták őket marhavagonokba ( ahogy a helyiek mondják „ posadili v marhavagon „) , és elvitték munkaszolgálatra.

A Majdannál  az állás felszerelt volt, telefonnal ( az öregek szerint), de hiába kértek segítséget az ott lévők, a front túlment rajtuk , és őket bekerítették. Ezt többen is elmesélték, hogy a front túlment Magyarország belseje felé, és  az Árpád vonalnál, Majdannál  a magyarok vagy százan ott maradtak, elvágva a csapatjaiktól utánpótlás nélkül ott mészárolták le őket. 

Ábránkánál, ahogy bemegyünk a faluba, baloldalon van egy Kereszt. Megmutatták nekünk azt a helyet, ahol még emlékeznek (a  kereszt melletti  szomszéd ház kert végében) három magyar katona van eltemetve.  Ezek  a sirok az öregek emlékei szerint 44 szeptemberében kerültek oda a háború vége előtt, mert még emlékeznek a temetésre.  Elmondták, hogy a katonákat magyar katonák temették el, megadva nekik rendesen a végtisztességet. Sajnos a kijevi út építésekor a rézsű ráomlott a sirokra, mellettük egy vizmosás megy el,  így most már azokat feltárni lehetetlen. Most három- négy  fenyő nő a sirok helyén , a koordináták amit GPS-el mértünk  kb. É 48,73495^o K 23,06035 ^o. A kereszt mellett is halmok vannak, sajnos azokról nem sikerül megtudnom semmit, a keresztnél mindig van virág , gondozzák. Egy csokor virágot elhelyeztem a keresztnél. 

Ha végre sikerül eljutnunk a Majdanra is beszámolok. Bár Ábránkán felajánlották, hogy megmutatják a Kicserkán a sírokat, néhány helyen a sziklákon magyar felirat is van, de a  kétórás gyaloglást  az erdőben a rossz idő miatt  nem tudtuk vállalni. Szükség esetén   van kapcsolat a faluban. Mivel nekem most más területen kell kutatnom, az ábránkai kutatást én tovább  nem folytatom."