« vissza

Történetek » Sipos Mihály doni naplója

Sipos Mihály doni naplója

2007-04-02 11:04:51
A Tolna megyei Zombán Sipos István őrzi a II. világháború emlékét. Az alábbiakban az ő édesapja, Sipos Mihály doni naplóját tesszük közzé, amelyet unokája, Ágnes gépelt le az eredeti füzet alapján.

Sióagárdon születtem 1908. április 22-én. Édesapám neve Sipos István, édesanyám Pesti Julianna. A Tolnai Tüzérezred II. osztálytörzsének II. ütegében teljesítettem tartalékos katonai szolgálatot Oroszországban, 1942. június 5-től 1943. június 15-ig, mint híradós felderítő. Tábori postaszámom: 222/53 volt. Tartalékos katonai szolgálatra 1942. április 22-én vonultam be a tolnai tüzérlaktanyába.

Bevonulásomat követően naplót vezettem. Ez a visszaemlékezés a napló időrendi sorrendben történő hiteles visszaadása az utókor számára.


1942. június 14.
Indulunk vonattal a tolnai vasútállomásról Oroszországba.

1942. június 17.
Délután érkeztünk Resicára. Itt voltunk egy hétig. Innét gyalog mentünk 50 km-t. Útközben több katonasírt és kilőtt tankot láttunk. Elértük Gomel városát a Dnyepper folyó partján. Itt letáboroztunk. A város össze volt bombázva.

1942. június 28.
Elindultunk nyugatra. Sok roncsot, gépezetet, épületet és 43 német katonasírt találtunk az utak mellett, mire egy erdőben letáboroztunk.

1942. június 29.
Ismét továbbmentünk. Az út mellett húzódó erdőben letáboroztunk. Útközben roncsokat és sírokat találtunk.

1942. július 1.
Csernovka városba értünk, itt voltunk másfél napig. Ez már Ukrajna területe volt. Ez a város idáig a legnagyobb, romokban hevert. Az út mellett mindenüttnyírfakereszttel jelzett sírokat láttunk, majd továbbmentünk a következő helységeken keresztül: Halikovka, Sükovka falu, Drantlifszka, Komolufka, Borsna, Baturi, Altinofka, Kloversz, Toligolová, Glukov. Ebben a városban lett eltemetve 29 magyar és 13 német katona.

1942. július 17.
Partizánokkal összetűztünk az erdőben és bekerítettek bennünket. Mire segítséget kaptunk, addigra sok halott volt.
Ismét mentünk Klupeszre (Kölc, Boropskóje, Ligov, Mirkovka, Kurszk). Kurszk város mellett lévő erdőben táboroztunk le. Itt volt az első légitámadás hajnali két órakor. Egy gép támadott, egy bombát dobott le tőlünk 3 km-re. Erre légvédelmi tüzéreink vészjelző sugárral keresték, egy lövést adtak le rá. A 3 km magasságban lévő orosz gép elmenekült.

1942. július 25.
Éjjel megjelent 4 orosz gép, megint csak ebben a magasságban, de célt nem találva, eredménytelenül visszamentek. Itt Kurszk város mellett német repülőtér van 200 darab géppel. Ezek állandóan bombázták az orosz rajvonalakat.

1942. július 26.
Éjjel fél egykor ismét megjelent két orosz rata. Légvédelmi tüzéreink mindjárt fénysugárba vették és pár lövés után sikerült is mindkettőt lelőni. A raták nagyon védekeztek, de menekülni semmi áron nem tudtak. Én akkor fenn voltam egy óráig felvételezni. Ez idő alatt ismét megjelent egy, de ez elmenekült. Utána megint jött kettő. Ezeknek sikerült Kurszk városát bombázni.
Ismét mentünk Nikolajevka községbe, Kurszktól keletre. Itt voltak a téli állások. Itt volt a 3. Hadosztály. Ebből sokan elvesztek, mert itt kezdték a tavaszi offenzívát. Sok géproncsot, traktorokat, gépkocsik pusztulását láttuk. Tovább, pedig tábori kórházat találtunk, amelyben sok sebesült volt.
Ismét mentünk Sztarioszkol városba, ahol az épületek megrongálódtak, az ablakok betörtek.
Az állomáson páncélvonat állt sok páncélkocsival, amit az oroszok nem tudtak elvinni.
Tovább mentünk Árgánszelofsz községen át. Itt találtunk a templom előtt eltemetve 12 bajai árkász katonát, akik július 22-én bombatámadás áldozatai lettek.
Tovább mentünk Bepjevka felé. Innen mentünk a frontra.

1942. augusztus 7.
Hajnalban a frontra érkeztünk. Már délelőtt kaptunk légitámadást 8 géppel, de nem lett semmi baj közöttünk. Délután újra megjelentek az orosz repülők, bombáztak. Másnap délelőtt kettőt lelőttek, erre már komolyodott a helyzetünk. Az újra megjelent 8 orosz gépből, hetet a légvédelmünk lelőtt. Orioszkol város mellett lévő falu a Don folyó partján van. Ezt a falut felgyújtották gyújtóbombákkal. Itt nagy harc volt. A civil lakosság hátrafelé a szakadékokban keresett menedékhelyet a kisállataikkal együtt.

1942. augusztus 11.
Hajnalban az oroszok átjöttek a Donon. Nagy légi harc volt ezen az éjszakán. Sok veszteségünk lett a gyalogságból. Nappal újra visszaverték őket. Mi is mentünk hátrafelé 3 km-t azzal a tudattal, hogy menekülnünk kell. Minden nap megtámadtak bennünket. A repülők bombáztak és géppuskáztak ránk. Világító lövést adtak le, ami bevilágította az erdőt és megláthattak bennünket.

1942. augusztus 12.
Az oroszok újra átjöttek a Donon, és mi a figyelőből hátrább húzódtunk, mert nagyon veretett bennünket az orosz tüzérség. Délután három órakor megjöttek a német stukák és azok bombázták őket.
Idáig már sok veszteségünk volt a gyalogságunkból.

1942. augusztus 14.
Heves tüzérségi tűzzel verettek bennünket.

1942. augusztus 15.
Hajnali négy órakor a németekkel együtt tüzeltük őket 20 üteggel úgy, hogy kénytelenek voltak az oroszok átmenekülni a Donon. Olyan tüzérségi tűz volt, hogy Osztrogoszk község lángokban állt.

1942. augusztus 17.
14 órakor ismét támadott a magyar és a német. Erős harcok során sem tudták kiszorítani őket a városból. Délután megjelentek az orosz repülők, melyek lőttek és egész éjjel bombáztak.
Nehéz éjszakánk volt. Másnap az oroszok újra benyomultak a városba, mi is visszafelé készültünk, de a magyar és a német tüzérség tüzelésére meghátráltak, így a magyar és a német gyalogság vissza tudta tartani az ellenséget. Éjszaka újra jöttek az orosz raták, de nem sok bajt tudtak csinálni, mert a légvédelmiseink tüzelésére visszavonultak.

1942. augusztus 18.
Délután kettő órakor mindkét fél megkezdte a támadást ágyútűzzel és repülőgépekkel, de a házakból nehéz kipiszkálni az oroszokat. A németek a házakat felgyújtják és kézigránátokat dobálnak be. Ezt a várost nagyon nehéz bevenni, mert itt szorul a gyűrű, és az orosz minden áron itt akar kitörni. Ennek a városnak a neve Korotojak. Itt nagy harcok voltak, mert nagy az ellenállás augusztus 7-től kezdve.

1942. augusztus 20.
Hajnalban megjelentek az orosz gépek, és bombáztak bennünket. A légvédelmiseink egyet lelőttek, mely égve zuhant le. Délelőtt a raták is megjelentek. Ezekből ismét lelőttek egyet a mieink. Este 7-kor kivontak bennünket a harcból, és hátramentünk.

1942. augusztus 21.
Reggel elindultunk keletnek, mentünk 45 km-t, és ismét tüzelőállásba helyezkedtünk.

1942. augusztus 22.
Este védelmi állásba vonultunk. Itt enyhébb volt a helyzet. Voltak kisebb lövöldözések, aknázások, éjjeli légitámadások, de felénk bombákat nem dobtak le. Mi egy földbe beépített fedezékben voltunk állandóan. Négyen itt teljesítettünk szolgálatot a telefonnál. Itt voltunk hosszú ideig éjjel-nappal, mert ez volt a megfigyelő. Kosztra bejártunk a faluba három-négyszáz méterre. Hálát adok a jó Istennek, hogy a korotojaki veszedelemből megmentett bennünket, mert ilyen harcra még a németek sem emlékeztek. Tizenhárom hadosztállyal álltunk szemben. Három napig mi tüzérek tartottuk fel az ellenséget, mert a gyalogságunkat szétverték. Ez élet-halál harc volt. Hosszú, tizennégy napig tartott.

1942. augusztus 22-től szeptember 15-ig
Maja és Mihalkovszki község mellett voltunk figyelőben. Ez idő alatt nem történtek nagyobb események. Kivéve 15-ét, amikor hajnali negyed háromkor megjelent egy orosz repülő, és a három üteg felderítőjébe egy bombát dobott le. Két ember megsebesült. Én voltam éppen szolgálatban a telefonnál, mikor a robbanásra és a jajgatásra lettem figyelmes, amit a távbeszélőn át hallottam. A sebesülteket elszállították a kórházba. Ismét mentünk észak-keletre 15 km-t. Este hat órakor érkeztünk meg. Itt nagy munkába fogtunk, mert a főfigyelőbe fedezéket kellett csinálni. Dolgoztunk reggel négy óráig.
Elég hideg volt egész éjjel, nem tudtunk megmelegedni. Reggelre dér is volt. Ilyen idő nálunk novemberben szokott lenni.
Éjjelente gyakran megjelentek a repülők, de szerencsére idáig kárt nem csináltak.

A harcok itt nem voltak olyan komolyak, csak éjjelenként jöttek az orosz gépek, de nagyobb bajt nem csináltak, egészen szeptember 26-ig.

1942. szeptember 27.
Éjjel az oroszok támadni kezdtek, de visszavertük őket.

1 942.szeptember 29.
Éjjel és nappal is támadott a muszka. A jobb szárnyon betört, de a gyalogságunk a tüzérség segítségével visszaverte. Ebben az idôszakban nagyon aknáztak. 29-én, a névnapomon nappal akartak átkelni az oroszok a Donon, de a tüzérségünk megakadályozta őket ebben.

1942. szeptember 29.
Az orosz két zászlóaljjal támadott. SajIt rohamszázadunk és tüzérségi tüzünk nagy veszteséget okozott az oroszoknak. Sok halottja és sebesültje lett az ellenségnek, így kénytelenek voltak visszamenni a régi állásaikba. Egy orosz átszökött és azt a jelentést adta, hogy ők negyvenen voltak és nyolcan maradtak. Ezek agyonverték a parancsnokukat, majd a nagy tüzérségi tüzben elvesztek.

1942. október 4.
Saját csapataink támadtak, de ez nem sikerült. Kevés veszteséggel visszavonultunk állásainkba.

1942. október 13.
Sióagárdról kaptam egy 10 dekás csomagot.

1942. október 14.
Hazulról kaptam csomagot a téli ruhámmal együtt.

1942. október 14.
Hét orosz repulő átjött, az V. üteget bombázták. Ezután minden éjjel megjelentek, és bombáztak. Napközben is jöttek.

1942. október 25.
A figyelőbe mentünk. November 1-ig leszünk ott.

1942. október 31.
A légvédelmi tüzéreink lelőttek egy orosz gépet, amit láttam lejönni.

1942. november 04.
Mellénk, balra, 150 méterre 8 db ágyúlövést kaptunk.

1942. november 08.
Kaptam egy csomagot, amit a Steiner Feri hozott. 14-én hazulról is kaptam egy 1 kg-os csomagot, és 2 db 10 dekásat.

1942. november 15.
Felkerestem Mező Jánost, aki azt mondta, hogy az Engelmajer Wenk József november 14-én meghalt. Fejlövést kapott.
1942. november 20.
Kimentem a figyelőbe.

1942. november 21.
Elfogtak három orosz foglyot, ezek közül kettő mongol volt, és egy ukrán. Ezek úgy szöktek át.

1942. november 30.
Kilenc főből álló orosz járőr csapat átjött a vonalakon, és kézigránátot dobtak a fedezékbe. Ezek sítalpon jöttek át. A mi gyalogságunk közül lett egy halott, és egy súlyos sebesült.

1942. december 1.
Saját gyalogságunk vállalkozásra mentek át az orosz állásokba. Este kilenckor hoztak egy foglyot, és többet megsebesítettek. A mi figyelőnket 3-án déltájban aknázta az ellenség, de tőlünk távolabb estek le a becsapódások.

1942. december 5-6.
Hófúvás volt. Bementem az ebédért, a felderítőtől 5 km-re. Egész beig törtetni kellet a hóban.

1942. december 7.
Este 9 órakor a bal szárnyunkon támadtak, nagyon aknáztak és ennek a fedezete alatt támadtak, de a támadásuk hamarosan meghiúsult, mert a mi tüzérötöseink beleavatkoztak a támadásba.

1942. december 8.
Visszamentünk a felderítőből a helyünkre.

1942. december 10.
Elmentem Restiki faluba, felkerestem a Wenk Jóska sírját.13 sorba a 8-adik az övé, vagyis a középső. Restiki Osztrogosztól 60 km-re van keletre. A Fejfára ez van irva: Wenk József honvéd 2348-07-0020. 1942. december 10-én és 12-en voltam ott.

1942. december 15.
Kaptam egy kilós csomagot, amiben alma volt.

1942. december 16.
Megkaptam a csomagot, amit a Korner Szepi hozott.

1942. december 17.
Reggel 22 fok hideg volt. 18-án újra kaptam 2 db 2 kilós csomagot.

1942. december 20.
Először voltam istentiszteleten Restikiben. Meggyóntunk, megáldoztunk.

1942. december 22.
Mentem ki a figyelőbe.

1942. december 24.
Egy órakor tartottuk meg a Karácsonyt a gyalogsággal együtt. Egy kis karácsonyfa fel volt díszítve, és énekeltük a karácsonyi énekeket. Szintén 24-én hoztak arra két orosz halottat. Az egyik tiszt volt. Karácsony éjjel ott feküdtek a fedezékünk mellett.

1942. december 24.
Este kaptam meg a 2 kilós csomagot, amelyben egy üveg barackpálinka, hurka, kolbász, pogácsa, kockacukor, egy üveg sósborszesz, meg egy kis karácsonyfa volt 3 db szaloncukorral. A karácsony estét megtartottuk a Steiner Ferivel. Ejfélig fenn voltunk.
Karácsony napján kaptunk olyan kenyeret, hogy csajkával mértük szét. Kaptunk még egy csomag cukrot, 3 dl pálinkát, 40 db Hunnia cigarettát. A vacsora rántott leves volt, az ebéd pörkölt, rizzsel. A Karácsony délelőttjét megint együtt töltöttük, és elénekeltük a karácsonyi énekeket.

1942. december 26.
Reggel 24 fok hideg volt, 27-én 22 fok.

1942. december 28.
Hajnalban jött egy nehézbombázó óriásgép, amely Kolomájzevó község felett 2 bombát dobott le, és egy legénységi bunkert telibe talált. Lett hét sebesült. Nappal megint megjelent, de bombát nem dobott le. Légvédelmiseink tüzeltek rá, de nem találták el.

1942. december 29.
Mentem ki a felderítőbe. Az oroszok aknázták a Gellért figyelőt. Jelentették, hogy nagy mozgást látnak az oroszoknál. Tüzérségi tüzet kértek. A 6. üteg hármat odalőtt. Közben a 4. üteg is rátüzelt.

1942. december 30.
Reggel jelentette a Gellért figyelő, hogy 20 főből álló orosz csapatot lát ásni. Ezek az ágyútűztől elesettek holttestét temették. Este nyolckor a Miskolci 13-asoktól 40 főnyi baka vállalkozásba indult az oroszokhoz, de amikor a Don széléhez értek az őrszem észrevette őket és rájuk tüzeltek. Így kénytelenek voltak visszajönni.

1942. december 31.
Este kaptunk vacsorára szalonnát, konzervet, meg másfél deci rumot. Szilveszter este az oroszok aknázták és géppuskázták az állásainkat. Éjjel 12 órakor saját géppuskáink és golyószóróink dísztüzet adtak le. Éjfélkor hallottunk harangszót Magyarországról, ami az első volt, amit Oroszországban hallottam. Kívántunk egymásnak mi is Boldog Új Esztendőt telefonon keresztül. Ezt az éjszakát a felderítőben töltöttem a Don kanyarnál. Még este elimádkoztam a hálaadási litániát.

1943. január 1.
Hajnalban a tüzéreink tüzelték az oroszokat. Reggel a 6. üteg felderítőjét egy orosz páncéltörő telibe találta. A figyelő műszert és távbeszélő készüléket tönkre tette. Egy ember megsebesült.

1943. január 2.
Reggel negyed hétkor megjelent az orosz páncéltörö, amely a Gellért figyelöt elsôre telibe találta. Erre az aknavetőink tűz alá vették. Közben a 6. üteg harmadik lövésre telibe találta. 7 órakor a balszárnyon a muszka egy ezreddel támadott. Erre az I. osztály tüzérsége tűz alá vette. Az ellenség visszahúzódott. Körülbelül 400 halottjuk lett. Este ismét támadni akartak, de visszavonultak. Este fél 7-kor Duhovójátol észak-keletre messze hordó ágyúval tüzelt az orosz. Még ezen a napon kaptam egy csomagot, amit a Kelemen Jóska hozott.

1943. január 3.
Reggel a balszárnyon ismét támadt az ellenség, de visszaverték. Szintén 3-án délelőtt, 11 órakor több orosz szakasz, lovas és gépkocsi oszlopok, körülbelül egy hadosztály haladt felénk. Erre a német messzehordó tüzérség tűz alá vette őket. A tűzcsapások belecsapódtak a menetelő oszlopokba úgy, hogy kénytelenek voltak menekülni a falvakba. Ezek Opfurjova kerek erdő felől jöttek. Erre a németek a falut tűz alá vették. Egyébként a napokban ezen a vonalon megélénkült a harc.

1943. január 5.
Tüzérségünk ellenséges orosz gépkocsikra tüzelt. Szintén 5-én, 9 órakor átjött két orosz, és a vallomásuk szerint a Donon innen az oroszoknak van 10 lövege. Meg azt is elmondták, hogy nincs kenyerük.
Délután visszamentünk a felderítőből az osztályparancsnokságra. 2-án, amikor ebédért mentem, útközben a futóárokban jövet és menet is rám lőttek. 5-én ismét megtörtént ez, amikor bevonultam a felderítő járőrségből Dum-dummal lőttek rám, de hála Istennek egyik sem talált el.

1943. január 9.
Este megtartottuk a fiamnak a születésnapját. Kaptunk rumot, és nagyon jó kedvünk lett, különösen nekem.

1943.január 10.
A balszárnyon harckocsival támadtak. Csapataink hosszú tüzérségi tűz után visszaverték őket.

1943. január 13.
Az oroszok aknavetőkkel lőtték a Gellért figyelőt, mire a futóárokban a lövedék becsapódásától két katona meghalt, egy megsebesült, és két tüzér is könnyebben megsebesült. Reggelre 23 fok hideg lett.

1943. január 14.
Reggel 6.10-kor az oroszok pergőtűz alá vettek bennünket, ami 9 óráig tartott. Itt szólt mindenféle fegyvernem. Azután elkezdtek harckocsikkal támadni, és utána jött a gyalogság. Hat harckocsi törte át a frontvonalat és így közeledtek hozzánk. Mar az összes üteg elveszett, csak a miénk, a 4. üteg volt még meg. Délután 1 órakor előttünk is, mögöttunk is ellenség volt.
Elkezdtünk pakolni, és közben ahogy az emberek mentek ki, ügy lődözték őket le. Lett 5 sebesültünk. 3 órakor mi is menekülésnek indultunk. Alig indultunk el, balról jött egy harckocsi, mi jobbról beértünk egy faluba, Jakaterinovkába. Alig voltunk ott egy órát, onnét is menekülni kellett. Innen másodmagammal útnak indultunk. Közben négyen lettünk és beértünk Volfimárki faluba nagyon fáradtan. Egy üres, hideg szobát találtunk, itt megpihentunk.

1943. január 15.
Reggel útnak indultunk újra. 9 órakor beértünk Márki nevű faluba. Itt voltunk délig. Délben riadó volt, újra összepakoltunk, és Kaninkán keresztül újra útnak indultunk. Este 10 órakor értünk egy faluba. Itt megaludtunk, de már nagyon éhesek és fáradtak voltunk. A legnagyobb baj a 30-32 fokos hideg volt.

1942. január 16.
Reggel megint útnak indultunk, és itt már találkoztunk tüzér bajtársainkkal. Itt aludtunk Karpenkovóban.

1943. januar 17.
Ismét útnak kellett indulni. Közben odaértünk Nikolajevkába. Itt mar előttünk voltak az oroszok. Itt át kellett törni a vonalat, és úgy tudtunk tovább menni, hogy Bugyoni városba értünk.

1943. január 18.
E napon fagyott el a jobb kezemen a kisujjam. Bugyoniból Novioszkolba mentünk, 22-n értünk ide. Utána Belgorod, Szumi, Terni, Bobrik, Konotáp Kroszne következett. Itt pihentünk három napot. Ismét tovább mentünk Pálcsikiba, Kulikovkóba. Itt több napos pihenőnk volt, gyengélkedőre jártam.Ebben a faluban voltunk 10 napig, innen mentem Csernikovba kórházba, március 7-en.

1943. március 9.
Délelőtt vittek bennünket ki az állomásra autókkal, és délután 3 órakor indultunk Kieven át Lembergbe. Március 11-én 11 órakor értünk ide. Délután kiszálltunk és villamossal szállítottak bennünket a Vöröskereszt kórházába. Ott azonnal orvosi vizsgálat volt, utána vacsora és zsoldfizetés.

1943. március 12.
Reggel kezdődött a fertőtlenítés és a fürdés. Ide villamoson szállítottak, utána ebédet kaptunk, majd elvittek egy tiszta, tetűmentes kaszárnyába. Itt is voltak orvosok és ápolónők. A koszt is nagyon rendes volt. Reggeli: kávé, vaj, és lekvár. Tízórai: narancs, alma. Ebéd: főtt étel. Vacsora: kávé, szalámi, vagy tojás és vaj. Közben volt méz, cukor, alma és csokoládé.

1943. március 21.
Voltam templomban Lembergben. Gyümölcsoltókor ismét voltam.

1943. március 27.
Ismét fertőtlenítettek bennünket, és megfürödtünk.

1943. április 14.
Az első lapot ma kaptam Lembergbe Sióagárdról. 15-én hazulról is kaptam egyet. 21-én kaptam 4 lapot, egyet apósomtól. 20-án volt a Hitler születésnapja. Ekkor felségesen kielégítettek bennünket.

1943. április 22.
Indultunk haza Lembergből Sztrejin keresztül Lavocsninak, át Munkácson, majd Tuzsér, Devecser, Kisvárda, Bogdány. Debrecenbe értünk 23-án. Ott fertőtlenítettek bennünket, majd a református gimnáziumba kerültünk. Ott különbözô kórházakba osztottak szét bennünket. Aki egészséges volt, az ment a csapattestéhez.
Húsvét első-, és másnapján volt a kórházban istentisztelet.

1943. április 30.
Indultunk Debrecenből Kecskemétre. Május 1-én értünk ide.

1943. május 2.
Eljöttek hozzám a feleségem és az apósom Kecskemétre. Ott voltak május 5-ig.

1943. május 8.
Jöttem a szekszárdi kórházba. Május 9-én reggel értem haza. Ekkor voltam először itthon.

1943. május 10.
Mentem be a kórházba, és május 12-én vették le az ujjamról a fagyott részt. Utána mindig kötözték. 17-én leestem a kerékpárról, a térdemet és a könyökömet nagyon megütöttem.