Háborús Keresőszolgálat

IV. 1.

Korán kelünk. Feri csomagol. Gyógyszereket kapok és világítónak parafin kenőcsöt. Feri indul, hogy Koroszténben fertőtlenítő kemencéket építsen, hogy hamarabb hazajussunk.

Egész nap olvasok. P. Marco Marcel: Szibérián át a kolostorig című gyönyörű könyvét. Igazán átérzem az írást.

D. u. vizitelek. Este egy csomó levelet (19) kapok. Válaszolok is rá mindjárt. Szomorú, hogy Pannikó nem ír. Ezért írok egy hosszú levelet. Éjjel imádkozom.

IV. 2.

Elsőpéntek. Magamért miséztem. 20 katona gyónt, áldozott. Köztük Juhász Bandi főhadnagy, példát adva. Beszédet tartottam Jézus Szíve tiszteletéről a kilenceddel kapcsolatban.

Hazamenet reggeliztem a Feritől kapott vajat, kenyeret, feketét. Egész nap csak ezt ettem és ebédemet, vacsorámat a hús miatt replique rolex a háziaknak adtam. Böjtölök. Egész nap leveleket írok. Hír nincs.

IV. 3.

9-ig fekszem. Kissé fáj a torkom. Reggelim: fekete, kenyér. Olvasok újságokat. Legényem mos. Havas eső esik. Néha süt a nap. Este sétálok. Dec. és januári csomagok jöttek.

IV. 4.

Vasárnap van. Két misét (9-kor és 10-kor) mondok az iskolában és 2 beszédet. Böjt 4. vasárnapja. Az Egyház Jézus csodáit olvastatja, hogy hitünk meg ne fogyatkozzon.

Kenyérszaporítás eszembe juttatja, hogy minket is segített az Isten, amikor szükségben voltunk. Ételt és életet adott. Szükségben mi is királlyá kiáltottuk szívünk trónjára emeltük. Ne felejtkezzünk el jobb sorsban sem, hogy megfogadtuk, ha megsegít másképen élünk, parancsait megtartjuk, vagyis engedelmeskedünk, mint királynak. Minden hatalom tőle van. Ha fiatalabb és parancsol, nem neki, hanem Krisztusnak engedelmeskedünk, mert övé minden gondolatunk, szavunk, cselekedetünk. Azok pedig, akik parancsolnak, ne feledjék, hogy hatalmuk Istentől van, aki majd egyszer számon kéri. Krisztust a nép máskor is királlyá kiáltotta, de akkor nem menekült el. A szenvedésben. A káromkodásokat tűrte. Sokan vannak ma is, akik hálátlanul káromkodnak. Krisztus tűr, ráér várni. Egyszer büntetni fog. Él felettünk. Legyen minden érzésünk Krisztus királyé. --------Könnyű így beszélni, hiszen én is ott szenvedtem ezekkel a katonákkal együtt és át tudom érezni gondolatukat. Láttam, hogy hallgatóim közül sokan könnyeznek. Bárcsak otthon sem lennének hálátlanok.

Rózsa Sanyitól az élo. ból kaptam vajat és sót. Nagy ajándék, mások ezért 30 márkát fizetnek, vagy ruhát adnak. Így vígan élünk a legényemmel pár napig. Ma vasárnap pihenünk.

Alszunk, olvasunk, beszélgetünk a vendégekkel és levelet írok. Este elvégzem a 3 rózsafüzért és lefekszem.

IV. 5.

6-kor kelünk. Világos van, mert süt a nap. Reggeli: fekete, margarinos kenyér és pirók.

Leveleket szedem össze és rendezem. Kis teknőbe meleg vízbe mosdom derékig minden reggel. Fogmosás sem marad el, mert ezeket Péter mindig kikészíti. Stefi húgomtól kaptam a legtöbb levelet, 30. Apukától 16. Guszta 13. Zoli 11.

Boldogan nézegetem és emlékezem a múltra. Ma is várok hozzájuk pár levelet. Most a naplót abba hagyom és a halotti ügyeket fogom rendezni, hogy mikor be kell adni rendben készen legyen. Egész nap írtam. Nem voltam sehol. Holnap kapom meg.

IV. 6.

Reggel tisztigyűlés. Megyünk haza, de 35 éven aluliakból 140 embert itt kell hagyni. Szomorú válogatás. Jó, hogy nem vagyok parancsnok, akinek ezt a hóhér munkát kell végezni. Egy évi szenvedés után most visszafordítani. Akkor, amikor már mindenki telve volt reménnyel, hogy haza megy szeretteihez dolgozni. Végtelenül szomorúak, sírnak.

Hiszen ezek katonák 1938 óta mindig. Otthon beteg a felesége, gyermeke vagy szülei. Az ipar, a bolt, a föld megy tönkre. Hát ezek az emberek, ezeknek a családjai halálra vannak ítélve? Mindenki azt kérdezi : Miért nem merik ezeket hazavinni. Úgyis azt fogja mondani, ami itt történik vele. A német barátságról és a róla való gondoskodásról megvan a véleménye. Most is 2 hete borsót eszünk fűszer nélkül faggyús marhával. Az emberek szédülnek, betegek a vitamin hiány miatt. Cipőjük, ruhájuk rongyos és nem lehet megcsináltatni, mert nincs semmi.

1000 km gyaloglás után ezek menjenek vissza? Mi lesz velük? Én mit mondjak nekik prédikációban vagy erkölcsi oktatásban? Most látják, hogy hogy akarták őket leváltani. A német nem engedi? Reggeltől ezt tárgyalják a nyugtalan emberek. Ne adja az Isten, hogy vagy itt, vagy otthon felfordulás legyen. ----- Este sétáltam. Dr Székely Ödön orv. zls-sal és Ömböly Attila gyógyszerész hadnaggyal. Szegény Dönci bácsi is egész beteg, hogy neki kell az embereket az eü. o-nál kiválasztani, mert most ő a parancsnok.

IV. 7.

Egész nap a tegnap este érkezett levelekre válaszolok. Nagyon örülök Pannikó hosszú levelének. Most írt először, de nagyon kitett magáért. Csoda aranyos. Közvetlenségével hazaröpített gondolatba. Egész nap mellette voltam.

Délután nagyot akartam sétálni, de esett az eső, így csak vizitelgettem.

IV. 8.

Ma nem jól érzem magam. Egy két lapot írok, élelem után járok és fekszem. Megnyiratkoztam ma és borotválkoztam. A hónom alját is leborotváltam, mert 10 nap után újra találtam tetűt és ott viszketett mindig. Tegnap este fürödtem is és ma teljesen tisztába öltözködtem. Tegnap este egy fakéményes ház a nagy tüzelés miatt kigyulladt és leégett. Oltani nem lehetett. A …. . segítettek mindent kihordani. Ma elmentek az első kiválogatott csoport. Némák voltak. Ma viszik el a lovakat is. Újra nagy gond lesz megmaradt holminknak szállítása. Borzalom, ahogy velünk törődnek. Ponja (orosz) fogatot nem szabad parancs szerint igénybe venni. Mi 15 körül indulnánk haza. Hogyan? Koroszténig még 20 kilométer. Megírtam, hogy ne küldjenek levelet, mert nem biztos, hogy megkapom. Nem merem írni, hogy megyek haza, mert mindennap más intézkedés jön. Bizonytalanságban élünk. Én sem merem megkezdeni a lelkigyakorlatot, mert állandóan változik sorsunk. Mindennap várjuk az indulás parancsot, hogy legalább közelebb menjünk a fertőtlenítő helyhez.

Megint éjjel fog jönni a parancs és „riadó” szerüen indulunk éjjel vagy hajnalban. Ez nem izgat, csak a csomagjaim. A jó Isten majd kirendeli valahogy. Csak egyszer haza tudjam vinni holmiaimat, csak kincstárit hozok ki.

IV. 9.

Jól érzem magam. A halott dolgokkal és íratok másolásával vagyok elfoglalva. Este teát fizettem és jó citromsavasan megittam. Délután a holnap tartandó lelkigyakorlatra készültem és azt a parancsba tettem, megbeszélve az oszlop és a vonat parancsnokokkal. A 35 éven aluliaknak fogom tartani, mert azok nagy része el fog menni a jövő héten, hogy vissza maradjanak (szegények) az új csapatokkal bizonytalan időre.

Este azt a hírt hozták a hadosztálytól, hogy csak 17. -én kezdődnek a bevagonírozások a hadsereg részére. 3 helyen fognak vagonírozni és itt és a határon is fognak fertőtleníteni. Mindent elszednek csak a ruha marad rajtunk. Nagy kutatások lesznek. Semmi kincstárit nem lehet hazavinni. Még a pisztolyt is elveszik.

IV. 10.

Reggel 8-9-ig tisztigyűlés. Anyag beszámolások! Hadsereg parancs, hogy se itt, se otthon ne fecsegjünk, ne bírálgassuk a vezetőséget, ne politizáljunk.

10-től lelkigyakorlatot tartok. 1 és fél óráig beszéltem. Délben otthon megebédeltem és készültem a délutáni beszédre. 3-tól újra beszéltem 1 ½ órát. Azután 7-ig gyóntattam. 95 gyónóm volt. Sok többéves gyónó is akadt. Mind őszintén ígérték javulásukat. Sok bajom volt a románokkal, kik közül sokan alig tudtak magyarul. Tri Páter Noster-t adtam nekik. A holnapi misét 8-ra adattam ki és előtte egy fél órával újra gyóntatom az elmaradottakat. Este lépes mézet ettem vajas kenyérrel.

IV. 11.

Vasárnap van. ½ 8-tól gyóntatok. 42 gyónó, őszinte bánattal. Misére 120 áldozó volt. Beszédem az Oltáriszentségi Jézusról és Isten jóságos szeretetéről szólt. Figyelmeztettem őket a gyónás felajánlására. Értük miséztem. Szép volt az áldozás, a buzgó ének és ima.

Utána a ghba feladtam elküldésre a pénzemet. Péternek 18 pengője volt, de az ő nevére adtam fel én is a pénzemet Zoli címére, hogy otthon legyen mindjárt pénzünk.

D. u. 2 órakor a tisztikar legénységi üvöltés mellett fodball mecset tartott. Én jobb szél voltam. 5:2-re kikapott a vegyes társaság (sütő, élo. eü. ) a vonattól. Csuda jó volt szaladgálni. Igazi barátságos mérkőzés volt a sok esés ellenére is. Elhatároztuk, hogy gyakrabban megcsináljuk. Este lekvárt, lépes mézet, vajat, kávét és teát ettem. A kislányok tojást hoztak, hogy adjak érmet. Nagylelkűen 1 tojásért 1 érmet adtam. Jól aludtam.

IV. 12.

Ma elküldtem feladni a Honvédelmi Minisztérium 22. ügyosztályának a halottaim adatait. A tegnap elkészített postakönyvvel. A tegnap kapott 4 tojásból kettőt megeszek szalonnával sütött rántottának. Kell ennél finomabb koszt? Péter minden reggel kenyeret pirít egész napra és én csak pirított kenyeret eszem. Több, mint 3 hete itt vagyunk és én még egy korty vizet nem ittam, csak tejet, kávét és teát. Fizetésem nem lehet elkölteni, minden hónapban csak nől. Hazulról csokoládét, cukrot és sok-sok cigarettát kapok. Nagyon jól érzem itt magam ebben az ukrán falucskában Koroszténtól légvonalban délre 15 km. A rokítnói mocsarak közelében. Otthon nem leszek ilyen úr. Ha hazamegyek új faluba, vagy városba kerülök, tehát azok között nem lehetek csak pár napot, akik között szeretnék lenni. Otthon sorba kell járni pihenési időm alatt testvéreimhez. Tehát nem lesz szabadság.

Szomorú hírt kaptam. Lajos roham tanfolyamon van.

Gyuszi sógoromat pedig már behívták légvédelmi tüzérnek. Csak a jó Isten megsegítené őket és ne jönnének ide.

Különben Lajost sajnálom, mert az első vonalba kerül, ha kijön és mint hadnagynak nem lesz jó dolga. Isten óvja.

IV. 13.

Reggeltől délig leveleket írok. Mindenkinek válaszolok. Délután szomorú hírt illetőleg parancsot hozott Márta Dezső orvos hadnagy (VIII. /2. kórháztól) Dr Székely Ödön orv. zls. és Csépe Lajos hdgy (gyógyszerész) visszamarad egy alakuló VII/1 tábori kórházhoz.

Nagyon el vannak keseredve, de még több a szomorúság. Minden 35 éven aluli eü legénység vissza marad és 15. -én reggel 7 órakor kell jelentkezniök Koroszténben, hogy fertőtlenítés után Vornesba menjenek ahol alakul a zsitomíri VII/1 táb. kórház. Végtelenül sajnálom, hogy legényem Szőcs Péter honv. (Gyímes Bükk Rakottyás) is visszamarad. Sír ő is a többiekkel. Hiszen napok óta számoljuk a Húsvét közeledését, amikor otthon lehetnek szeretteik között. Éjjel nappal csak erről beszélgettünk. Hogyan megyünk haza, hová megyünk, mit fogunk csinálni, hogyan visszük a holminkat. Délelőtt szépen be is csomagoltunk, hogy indulásra és fertőtlenítésre készen álljunk. Hogy számította szegény Péter, hogy meglátja augusztusban született ismeretlen kisfiát és a tavaszi munkákat már ő végzi májusban otthon. Úgy érezte, hogy biztosítani tudja családjának a jövő évi élelmet. 2 gyereke van és semmi földjük. Ó mennyi gond csapott le rá. Hogy megértettük már egymást. És most el kell válni. Vége megint minden tervnek bizonytalan időre. Csak a gond és a halál tekint rá. De mindenki így van. Iparosok, földművesek. Hiszen dolgozó korban élő emberek, akik másokat tartanak el. Hazulról az irtó drágaság híre jön. A gyermekek ruha nélkül maradnak. Az adóság nől. Itt ezek azt látják, hogy nem törődnek velünk. Rongyos, piszkos ruhában járunk. A bakkancsból már ki van az emberek lába. Egyiknek sincs ép ruhája, de testileg, lelkileg is agyon vannak csigázva. Többen öngyilkosok akarnak lenni, mások hangosan kiabálnak a vezetőség, az urak, a parancsolók ellen, hogy ők hazamennek és a szegényt itt hagyják dögleni. Úgy érzik, soha nem kerülnek haza. Akik szimulálva kórházba, haza mentek, azok már mind leszereltek. Ezért voltunk becsületesek, ezért tartottunk ki az oszlop mellett?!

Így beszélnek. Mit szóljunk mi, akik még ez idő szerint, haza megyünk. Nem elég vigasz nekik, hogy talán mi is itt maradunk. Csak egyet kívánnak: haza. A hop. 17. -én, mi 19.

IV. 14.

Reggel 8-kor tisztigyűlés.

A tűzkeresztet csak azok kapják meg, akiknek 6 hónapi folytatólagos harctéri szolgálatuk van. Nekem csak 4 hónapom van. Akarok jelentkezni még 2 hónapra további szolgálatra, de a többi tisztek lebeszélnek. Igazuk van, ne kísértsem a gondviselő Istent. Hiszen otthon úgy is semmibe veszik a frontharcosokat. Csak ők maguk tartanak össze és értékelik a régi küzdelmüket. – Minden anyagunkat le kell adni csak azt lehet haza vinni, ami rajtunk van és a személyi poggyászt. Szigorú ellenőrzés lesz, hogy valaki kincstári holmit, vagy értéket haza ne vigyen. Szomorú. Még pénzünkön vett holmikat sem engednek át. De jó van így. Csak legelsősorban azokat kellett volna, akik már haza mentek szabadságra és különösen a megszállókat. – Délelőtt le is adtam minden kincstári holmimat és saját ingemben gatyámban vagyok.

Délben 1 órakor búcsúzunk. Szegény Péter. Mit adjak neki? Megmaradt szappanomat és 90 honvéd cigarettát. Megígértem, hogy Adorjánékhoz küldött pénzét és a felesége által küldött ruhát vissza illetőleg el fogom küldeni a feleségének. Péter nekem adta emlékbe a felesége által szőtt kesztyűjét (gyapjú). Én úgy gondoltam, hogy feleségének el fogom küldeni a selyem kendőt, amelyet úgy láttam, hogy ő nagyon szeretne.

Sírok én is, ő is. Lázár Győző a volt kocsisom is könnyezik, mennyire szeretett, hogy a múltkor kimentettem a behívás alól. Elkérte a címemet. – Nehezebb az élőktől elszakadni, mint a holtaktól mert látjuk és érezzük egymás érzéseit. – Félháromkor elindulnak nótaszóval parancsra, de egy nóta után néma csend. Menetelnek szomorúan. Nem bírom őket elfelejteni. Lakásomra nem akarok menni, hiszen ott is siratja mindenki Pétert. Utoljára mézet adtak neki én meg odaadtam 3 főtt tojást. Volt egy spórolt konzervünk, (20 dekás hús) azt is elvitte. Pálinkáztunk, hogy jobban felejtsen. Én ruháim közül a jókat megtartotta magának és a többit, a rosszakat adtuk be. Bocsánatot kér és némán könnyesen egymásra nézve kezet fogtunk.

Sok veszélyben kitartott mellettem, gondoskodott rólam. Fűtött, sütött, főzött, mosott, takarított, élelmet hordott, cigarettát adott, mert vett a saját pénzén, mikor nekem nem volt. Igaz, én is adtam neki mindent és vigyáztam rá, óvtam minden bajtól. Hálámat otthon is fogom folytatni.

Délelőtt a szomszéd faluból jött 11 nő és egy férfi gyónni. Lengyel római katolikusok. Tolmács útján megbánattam bűneiket, casulát (miseruhát) vettem és stólát, hogy díszes legyek és feloldoztam egyenkint.

Vannak, akik 1 éve gyóntak, de legtöbben több éve. Máma könnyes szemmel letérdeltek, illetőleg térden az ikonok elé csúsztak és el elcsukló hangon imádkoztak egy negyed órát a szobámban, de akkor elküldtem őket, mert dolgunk van.

A környék pravoszláv ukránjai is jöttek bámulni, de akkora már letettem a díszeimet. A férfi 12 gyónónak megfelelően 12 tojást tett az asztalomra. Ez annyi mint 30 márka. A tanítónő fizetése pedig 50 márka.

Délután elmentem futballozni. Közben megnéztem az őrszobán egy fiút, akit elfogtak, mert azt mondotta a falusiaknak, hogy a magyaroknak ne adjanak kocsit, és még szemtelenül beszélt azért megfogták és mikor igazolta magát, hogy ő német csendőr (policej) az igazolványát elvették és az őrszobára vitték. Én a pisztolyt vettem el tőle, mert egy őrizet alatt ilyenféléket nem lehet nála hagyni. Holnap reggel, ha kijózanodik (mert be van rúgva) kihallgatás után beküldik Koroszténbe.

Legénynek Baranyi bácsit hívtam, mert ő már volt is tisztilegény és a legbecsületesebb az itt maradtak közül. Csak később gondoltam meg, hogy református. Tiszteletes úrnak hív. 7-kor jöttek haza Koroszténből az eligazításról. Sajnos, szomorú hír van megint. A vagonírozást eltolták először 5 nappal, majd 9 nappal. Ezek szerint Húsvétra nem kerülünk haza és csak máj. 1. -én kezdődnek a csapatok vagonírozásai. Bárcsak mennénk már legalább innen az erdőből. Adják a parancsot, hogy vigyázzunk, mert partizán tevékenységek vannak és már sok magyart megöltek. Arra nem gondolnak feletteseink, hogy a 35 éven aluliak mind elmentek és fel kellett őket szerelni, nekünk tehát nincs fegyverünk. És ez a pár ember, aki itt van az mind 40 és 50 éves. Arra sem gondolnak, hogy ruháinkat beadva csak a rajtunk lévő fehérnemű van. Hetekig se váltsunk tisztát, vagy míg mossák meztelenül üljünk egy napig? Legalább cérnát adnának, hogy 10 km gyaloglásban széjjel ment ruhánkat- amelyet éjjel nappal viselünk- megvarrhassuk. Soknak még pokróca sincs, amivel takarózzon. – Senki se bírálgasson. – 9-kor lefekszem.

IV. 15.

Az új legényemet Baranyi bácsit tanítom be. Egész délelőtt itthon ülök. Naplót írok, olvasok, rendezkedek. Délután vizitelgetek. Este jönnek a levelek és a parancsok Koroszténből.

Parancs, hogy az őrségeket és a készültséget megerősíteni, mert Korosztén északi részén 300 és 500 főből álló rendesen (páncéltörő ágyúval) felszerelt partizánok garázdálkodnak robbantanak. Sok magyart megöltek már.

Mi legyünk elővigyázatosak, hiszen mind 40 és 50 éves emberek vannak itt és nagy részüknek nincs egyáltalán fegyvere, de még puskája sem, hiszen oda kellett adni azoknak, akik elmentek. Hatalmas erdővel vagyunk körülvéve. A lakosság nem megbízható. Oszlopunk az erdő szélére van rendelve és van 30 emberünk. Öregek, puska nélküli beteg ápolók. Házak szétszórva. A másik oszlop tőlünk 300 méterre van a másik utcafélében. A jó istenben és a lábunkban bízhatunk, ha éjjel idejében kiugorhatunk fekvőhelyünkről. Miért nem visznek beljebb? Mikor megyünk már haza? Állítólag Húsvét napján indulnánk.

IV. 16.

Reggel leveleket válaszolok. Délelőtt Dr Székely orv. zls. és Csépe Lajos gyógy. Hdgy-tól búcsúzunk. Indulnak Korosztén, illetőleg Zsitomírba. Délelőtt bejöttek a sütők a másik faluból. 90-en vannak. A mi helyünket kell átadni és mi hurcolkodunk délután a falu másik végére. Péntek van, húst nem eszek, pedig pörkölt van. Először idekint. Új helyünkön sajnos már nem egyedül lakom. Itt egy hölgy (25 éves leány) lakik magába. Elég tiszta lakás, de ez a legjobb a környéken. Itt lakom Ömböly Attila gyógy. hdgy-vel és Jászkuti Tivadar eü. zls-sal és legényeinkkel. Este összeállítottuk az egyik hordágyat és abban aludtam.

IV. 17.

Reggel ½ 6-kor kelek a nappal, mely gyönyörű látványt nyújt, amint a fenyvesek mögül előbújik. Tisztálkodás, reggelizés. Beszélgetünk, majd a legények elmennek fenyőért, hogy WC-ét csináljanak a két tiszt társam lefeküdt aludni én pedig naplót írok. Az ebédnél ki fogom osztani a zárda II. Gimn. és III. lic. növendékei által küldött cigarettákat. Az éjjel nyitott ablak mellett aludtunk.

A tiszt társaim este és reggel is 4-4 tojásból esznek rántottát. Én csak egy kemény tojást eszek reggel, de már több nincs, nem is fogok érte pénzt vagy ruhát adni, mint a többiek.

Beszélgetünk a ház előtt ülve, majd a parsággal megbeszélem a holnapi miséket, mert bort hoztak. Este nótázgatunk, lefekszünk.

IV. 18.

Két misét és két beszédet mondok. Kb 350-400 katona van jelen, tisztek is eljöttek külön parancsra. Délután otthon készülök a holnapi lelkigyakorlatra.

IV. 19.

Hétfő van. Délelőtt 10-kor és délután 3-kor lelkigyakorlatot a 35 éven felülieknek. Utána gyóntatok 7-ig. Este korán lefekszem. 20 éves gyónók.

IV. 20.

Éjjel 2 órakor felébredtem nagy vonat fütyülésre.

¼ 3 előtt hatalmas robbanás reszketteti meg az ablakot majd géppuskázás és lövések hallatszanak. Kinézek az ablakon és látom a lövések tüzét megvillanni az ablakon. Figyelmeztetem ablakon keresztül az őrséget. Ők riasztanak, mert az erdő mellett levő vasutat felrobbantották és ott lövöldöznek. Hirtelen mindenki felöltözik és várjuk a partizánokat, de nem jön senki. Az őrség erősítve lesz és mi ruhásan lefekszünk. Reggel ½ 8-tól gyónás, 8-tól mise. A tékozló fiúról predikáltam. Áldozáskor kérjük a nálunk lévő Jézust, hogy vigyen haza. Elsírtam én is magamat, mert láttam a sok öregember, régi gyónó könnyes szemét.

Most tudom meg, hogy Sípos Kálmán hdgy vezetésével a sütők átfésülték az erdőt és elfogták a robbantó vasút őrt. Elvitték a parságra. Az erdőt, ahol tanyáztak, felgyújtották. Égett egész nap. Reggel Dr Juhász Bandi gk. fhdgy-nál voltam és sok zsíros kenyeret ettem és sok rumos kávét ittam. Szégyeltem, hogy nagyon nyomja a fejemet, ezért ebéd nélkül lefeküdtem és 1-4-ig aludtam. Úgy vettem észre, hogy nem látták meg mások nem egészen józanságomat. Este 5-kor tisztigyűlés volt. Itt tudtam meg, hogy nem vagyok beosztva a visszamaradó lelkészek közé. Lelkészi összefoglaló jelentést kell beadni. Este fotballoztunk. Majd vígan nótázva lefeküdtünk. Esti postával 2 lapot kaptam.

Örülök, hogy többen nem írnak, mert nekem is kellene válaszolni, pedig sok dolgom van.

Nagy gondom, hogy holmiaimat hogyan vigyem át a fertőtlenítésen.

IV. 21.

Az éjjel ruhában, de nyugodtan aludtam a hordágyon, mert itt lóca (széles) nincs. Lapokat írok, hogy mindenkit értesítsek, haza menetelemről.

Jött 3 asszony gyónni és a feloldozásért kaptam 14 tojást. Egy misére is akart fizetni mert kislánya aknára lépett és meghalt. Megígértem, hogy alkalom adtán fogok érte misézni.

Délután megírtam összefoglaló jelentésemet, majd Dr Juhász Bandival vitatkoztunk a papok nőtlenségéből származó sok bűnről. Sok igaza van, de az élet másképen van. Ne járjon a pap olyankor vizitbe, amikor csak az asszony, vagy nagy lány van egyedül. Kerülje a pap a bűnre vezető alkalmat, mert feldúlja a családi életet. Minden megesett pap megvetendő. (Nem, hanem sajnálni kell. )

IV. 22.

Nagy csütörtök van. Az ünnepi hangulat elmaradt, mert nincs mise, bor és gyertya hiányában. Egész délelőtt leveleket írok. Délután az erdőt mentünk irtani a vonat mellé. A síntől 100 méterre ki kell vágatni a fákat. Este fürödtem a patakban. Gyönyörű idő volt.

IV. 23.

Nagypéntek. Kat. istentisztelet könyv hiányában nincs. A protestánsoknak tartok csendes órákat. Bűnbánatot hirdetek. Nincs ref. pap így kell nekem ezt is ellátni.

Szép volt. Egész nap ünnepi hangulat van lelkünkben.

D. u. az erdőirtás és fésülés folyik.

IV. 24.

Nagyszombat. Mise nincs. Egész nap a patakot rekesztjük el gatyában mászkálva és fürdünk. Jól leégetett a nap. Készülök a holnapi misékre.

IV. 25.

Húsvét van. 9-kor és 10-kor mise, beszéd a katolikusoknak. 24 áldozó is volt, a lakosok és katonáktól. Az ukránok ( lengyel katolikusok) hoztak kenyeret, tojást, tejet áldatni.

Nekem is adtak 22 tojást.

11 órakor a protestánsoknak tartottam istentiszteletet. (Ének (én) ima beszéd ima Ének) Nagy tojás ebéd. D. u. alszunk. Este vizitelek a régi házamnál. Mézes tejjel kínáltak és piros tojást adtak. Este 8-kor hazamentem és elbeszélgettünk a múltról. Ma jött a hír, hogy május 1-én rakodunk Koroszténban és este 22. 45-kor indulunk haza.

IV. 26.

Hiába vártuk a beígért partizán támadást, nem volt semmi. Állítólag ezen a vidéken (Brianszk és Rokítnó alatt) 25. 000 partizán garázdálkodik. Tegnap Kulcsár hdgy-t (19 hdt. von éló. főnök) megölték és a vele menő Dömötör Pál mi volt élós hadnagyunknak bal mutatóuját lőtték el, mert a fő uton megtámadták az autójukat.

Ma is úgy voltak az istentiszteletek, mint tegnap 9-10-kor mise, beszéd, 11-kor protestáns istentisztelet. Délben lapokat írtam haza, hogy 4. -én érkezem. Ebédre 10 tojásból rántottát és egy liter tejeskávét ittam. Délután naplót írtam.

Este fotbaloztam, majd utána fürödtem. Vacsora és jó alvás.

IV. 27.

Csúnya szeles idő van.

Délelőtt vettem 8 tojásért Ömbölyi Attila gy. hdgy-tól egy szappant. 10 tojásért pedig egy jó kötött ujjatlan pulóvert Jászkuti Tivadar zls-tól, aki most eü. o. parnok. Viziteltem. Nyeregtáskámból papucsot csináltattam 20 honvéd cigarettáért.

Délután megint viziteltem és búcsúzkodtam. Megint kaptam 4 tojást és egy csajka túrót egy fél liter tejet. Megosztottam a barátokkal. Este csendes dalolás és lefekvés.

IV. 28.

Délelőtt készülődés az útra. Holnap indulunk Koroszténbe, hogy május 1.-én fertőtlenítsünk és rakodjunk hazafelé.

Nagy mosás és mosdás, puska pucolás és csomagolás az egész vonalon.

Végtelen öröm és boldogság mozgatja az embereket. Jóformán otthon érzik már magukat.

Leveleket írok. Délután egy lengyel ifjú párt eskettem szlovákul. Nehezen olvastam a furcsa betűket, de sikerült. Latinul és magyarul adtam nekik bizonyítványt. Kaptam 8 tojást és fél kiló vajat. Így lehet élni. 6-8-ig fotbaloztunk. Utána elköszöntem a tisztektől. Megköszönve szeretetüket és megértésüket, amivel fogadtak és tartottak. Igazán jó barátok voltak.

Este 8-kor fürödtem a patakban. Utána jól bevacsoráztam, és megírtam utolsó minősítési lapomat. Majd még leveleket írtam. Ing és nadrág gombokat varrtam és 12-kor feküdtem.

IV. 29.

Szerencsésen indultunk szép időben 6 óra után. 1 órakor beértünk baj nélkül Koroszténbe.

Szállásoltunk. Aludtunk.

IV. 30.

11 órakor keltem fel. Esik az eső. Délutánra elállt az eső. Szoboszlay Ferit felkerestem a fertőtlenítőnél és megérdeklődtük a szállítási dolgokat. A 20. hop. -pot is megkerestem és beszélgettem barátaimmal. Dr Ringelhann, Dr Kőrösi, Pálfalvy fdgy.

V. 1.

½ 6-kor kelünk. Összepakolunk. Indulunk az állomásra. Én még elmentem a folyó partjára megnézni Timosenkó főhadiszállását. 10 m magas sziklafalba vájt és betonozott, vasajtózott szűk folyosóján 32 szobás rejtett erődítmény. 10-kor fertőtlenítettük a ruháinkat még a vonatban zuhany alatt fürödtünk forró vízben. A ruhát 1 osztályú kocsiban ülve vártuk.

Azután felöltözve bevonultunk a vizsgálatra. A csomagokat végig kutatták, de már nem találtak semmi kincstári dolgot. Bevonultunk egy parkba és ott vártuk az indulást. 11-kor indultunk az állomásra.

V. 2.

½ 2 órakor vagoníroztunk, addig csoportonként tűz mellett

************************

Eddig tartott az 1942. december 30-tól, 1943. május 2. -ig vezetett napló.

Az első notesz végében, a márc. 24. -i nap után találtam az alábbi névsort:

Meghaltjaim, akikről nem adtam számot:

Bila Lőrincz Remeg, 1908. (esetleg Remez, 1909/

Meló József Őrhalom 1916. + Rosszoska

Pásztor József Ecséd 1917 + „

Czinki József Bocska 1904 + Junokovka (?/

Sándor Gyula Vaszar 1909 + „

Fett Mihály Fp 217/86

v. Iván Imre Mélykút 1898 + Mastyugin

Kosztinácz/y/ János 23/I. zlj3. + Rosszoski

Márk Péter Kozmatelke 1918 + Storosevoje

Bogye Lőrinc Kőröstopa 1909 + Oskinó

Tamási Mihály Nemti 1915 + Kotsatowka

Kofurt/?/ János Pinc 1911 + Rossocski

Zsidai József Kemegyesszentpéter 1901 + Junokovka

 (Kemenesszentpéter?/

Dr Bogdánffy Dezső Bp. 1915. + Rossochka

Rácz István Makó 1912 + Storosevoje

Zeitler Ferenc Almáskamaros 1913 + Rossocski

Pálinkás István Nagyrábi 1909 + Kotsatovka

Csatári Károly Tiszadány 253/19 Roski

Fejes János Sajóvámos 1909 + Guschino

Fehér István Karácsond 1905 + Schtigri

Nagy János (Csapod 9/1 zlj) + Mastjugínó

Borka László (4 hgy zlj) + Mastjugínó

Mint a naplóból kiderült, az elhunytak adatai április 12. -én kerültek továbbításra.

Egy külön levél szerint január elején a 23. gy. ezred Roszoskiban temetkezett.

Január 8-án 7, január 10. -én pedig 2 erősen összeroncsolt, megégett holttestet temetett el, akikről az alábbiakat tudták megállapítani:

l. / Egy gyalogos őrv. Sejben József ( a legépebb) 1393-13-0075

2. / Seres Béla honv. , 3707-09-0054

3. / Ismeretlen 3702-10-0140

4. /Hornyák Imre, 23/I.

5. / Ismeretlen

6. /Ismeretlen

A két kis notesz mellékleteként találtam Oskínó község térkép-vázlatát, a hősi temető megjelölésével, mindkettő halvány, nehezen olvasható. /Nagyítás 1:25. 000 arányban. /

Az 1943. május 2. -át követő eseményeket, beleértve a hazautazást, a kedves miskolci fogadtatást és az azt követő napok történéseit – nagybátyám elbeszélése alapján – a Vigília c. folyóirat 1995/10. számában olvashatjuk, mert ezekről napló feljegyzés már nem készült.

A bevezetést, a napló hiteles kiírását, valamint a végén található kiegészítést készítette:

Dr. Artner Oszkárné