« vissza
Történetek » Csécse-7 német katona sírhelye
Csécse-7 német katona sírhelye
2012-11-05 11:11:39
A háború egy tanyán ért bennünket, Csécse község határában, Csécse és Szurdokpüspöki között. Egy magaslaton feküdt, kíváló alkalmat adva a védelemre, és kíváló célpontul szolgálva a támadóknak. Először egy Wehrmacht alakulat épített védőállásokat: néhány szabvány raj-lövészárkot, villámgéppuska-állást, és egy kis páncéltörő ágyúállást. Az alakulat jelszava Horridó der Hirsch volt. Őket egy SS-alakulat váltotta fel, mire az ostromra sor került. A győzelembe már ők sem nagyon bíztak, de abban talán igen, hogy saját hazájukat még meg tudják védeni. Bár emlegették a "neue Waffen"-t is (atombomba) de például még Sturmgewhr-jük sem volt, csak a kis géppisztoly, meg az ismétlőpuska, Bezzeg a ruszkik nem szűkölködtek, még az ostrom után is tele volt a csatatér aknagránátokkal, kézigránátokkal ládaszám. Olyan nehézpuskájuk volt, aminek a csöve félcolos kaliberű, a töltényhüvely akkora, mint egy söröspalack, a billenő irányzék alapállásban négyszáz méterre, billentve hatszázra belőve. A németeket még egy Panther tank is erősítette.
A támadások abból álltak, hogy aknavető-tüzet zúdítottak a tanyára, majd rohamoztak, de sikertelenül. Míg a védők-talán a bekerítéstől tartva-öt nap után egy éjjel elvonultak. De két társukat "ottfelejtették". Ők talán elaludtak egy meleg istállóban (dec. 13. volt), és a ruszkik álmukban találtak rájuk. Rövid kihallgatás után agyonlőtték őket. Volt olyan a tanyában, aki értett a nyelvükön, kérdezte, miért kellett így elbánni velük. Hát-itt nincs fogolytábor, nincs hova kísérgetni ezt a két foglyot, egyszerűbb, ha "harc közben, vagy szökés közben" lelövik őket-ez volt a magyarázat.
A csatatéren öt német halott maradt, így a hét katonát közös sírba temettük, a tanyához közel, egy kis erdő szélibe. A helyet egy fakereszttel és egy átlőtt rohamsisakkal jelöltük.
A rendszerváltás után egy rádióműsor érdeklődött a hadisírok után, én akkor megírtam a sír koordinátáit, de visszajelzést nem kaptam, hogy hasznát vették-e a levelemnek. A kis erdőt azóta kivágták, én messze kerültem onnét. De egy régi topográfiai térképen még meg tudnám mutatni a helyet. A történetnek úgy gondolom, én vagyok az utolsó tanúja.
Szeretném, ha az emléke nem merülne a feledés homályába.
Reményfy László
A támadások abból álltak, hogy aknavető-tüzet zúdítottak a tanyára, majd rohamoztak, de sikertelenül. Míg a védők-talán a bekerítéstől tartva-öt nap után egy éjjel elvonultak. De két társukat "ottfelejtették". Ők talán elaludtak egy meleg istállóban (dec. 13. volt), és a ruszkik álmukban találtak rájuk. Rövid kihallgatás után agyonlőtték őket. Volt olyan a tanyában, aki értett a nyelvükön, kérdezte, miért kellett így elbánni velük. Hát-itt nincs fogolytábor, nincs hova kísérgetni ezt a két foglyot, egyszerűbb, ha "harc közben, vagy szökés közben" lelövik őket-ez volt a magyarázat.
A csatatéren öt német halott maradt, így a hét katonát közös sírba temettük, a tanyához közel, egy kis erdő szélibe. A helyet egy fakereszttel és egy átlőtt rohamsisakkal jelöltük.
A rendszerváltás után egy rádióműsor érdeklődött a hadisírok után, én akkor megírtam a sír koordinátáit, de visszajelzést nem kaptam, hogy hasznát vették-e a levelemnek. A kis erdőt azóta kivágták, én messze kerültem onnét. De egy régi topográfiai térképen még meg tudnám mutatni a helyet. A történetnek úgy gondolom, én vagyok az utolsó tanúja.
Szeretném, ha az emléke nem merülne a feledés homályába.
Reményfy László
