« vissza

Történetek » Varga Imre sírja Dnyepropetrovszkban a 315/4-es láger temetőjében

Varga Imre sírja Dnyepropetrovszkban a 315/4-es láger temetőjében

2011-06-12 10:06:32

Nagyapám sírjának felkutatása a 315/4 -es hadifogolytábor temetőjében

 Nagyapámat Varga Imrét 1944. október 27.-én sorozták be a 29. gyalogezredbe, miután harmadik gyereke születése miatt hazaengedték szabadságra. 1944.november 16 -án Dánynál már fogságba is esett. Egy magyarországi gyűjtőtáborból 1945. jan. 12.-ére értek ki a hadifogoly táborba.

  Nagymamám  és édesanyám is próbálta már gyerekkorom óta megtalálni a nagyapám Varga Imre sírhelyét. Ők csak annyit tudtak, hogy valahová orosz hadifogolytáborba vitték a második világháború végén. Sajnos az ő életükben nem sikerült előrébb jutni a kutatásban. A kutatást az internetre feltett www.hadifogoly.hu adatbázisa alapján tudtam én újrakezdeni a mai is egészségben élő édesapám miatt. Az adatbázisban rögtön megtaláltam születési név, hely alapján. Szerencsére megvolt a tábor és a temető száma is, sírhely és parcella azonosítással. A probléma csak az volt, hogy a 315/4-es táborról senki nem tudott. A hadisírgondozó iroda sem tudott segíteni.

A kutatás kezdeteként elkértem az összes többi 315-ös tábor információit. Ebből derült ki, hogy a 315/2, 3, 7-es táborok mind egy helyen voltak, csak más számokkal jelölték. Miután megkaptam a nagyapám hadifogolykönyvét is, a rajta szereplő személyeket próbáltam megkeresni. Orosz orvos, írnok, tábori parancsnok, sajnos sikertelenül.

 Ezután próbáltam az egyetlen magyar nevet Klimaj András hozzátartozóit megkeresni, aki a nagyapámmal együtt írta alá a fogolykönyvet, mint tanú. Telefonkönyvben 38 Klimaj nevezetűt találtam, így mindenkit végig is telefonáltam (itt is elnézést kérek azoktól, akiket feleslegesen zaklattam ) .

Szerencsémre rátaláltam Klimaj Jánosra, neki rokona Klimaj Zsuzsa, akinek az édesapja volt Klimaj András. Szintén nagy szerencse, hogy Zsuzsa emlékezett a történetre, amit édesanyjának mesélt egy fogolytárs, aki hazatért az édesapjával közös táborból. A biztos azonosításhoz összehasonlítottuk Klimaj András tábori levelein lévő és a fogolykönyvben lévő aláírást, ami pontosan megegyezett, ezért biztos, hogy az én nagyapám, és Zsuzsa édesapja egy táborban raboskodott és az aláíráskor találkoztak is.

Így ebből az elbeszélésből meglett a tábor, ami megegyezett az eddig ismert 315/2, 3, 7-es tábor helyével.

 

2010 Augusztusában ki is utaztunk édesapámmal, és a valóságban is megkerestük a temetőt, azon belül a nagyapám és az 5 fogolytársával közös sírját. Segített egy interneten talált orosz temetési parancs is, amiben előírták hogy a hadifogoly temetőkben milyen rendszer szerint kell temetni, és hogyan kell számozni a sírokat (bár több pontban nem egyezett a leírás a valósággal). A sírhelyek megtalálását könnyítette, hogy minden sírnál kivehető volt a föld besüllyedése is. Így néhány méteres pontatlansággal kis keresztel, névtáblával, és koszorúval jelölhettük az eddig ismeretlen nagyapám sírját. Koszorút helyeztünk a fogolytárs Klimaj András sírjára is, aki nélkül nem találhattuk volna meg a nagyapám Varga Imre nyughelyét.


További információk: vargamail10@gmail.com

 

315/4 hadifogolytábor és temető Dnepropetrovszk

 

A tábor és a temető Dnyepropetrovszk délnyugati peremén a vasút egyik illetve másik oldalán található.

A városrészt ma is Lenini körzetnek hívják. Itt a 40-es években is és most is laktanya áll. A hadifogolytábort előbb az ide érkező foglyoknak kellett lakhatóvá tenni, mert az épületek le voltak rombolva.

A táborban három barakk volt, nemzetiségek szerint külön, és egy barakk a betegeknek. Összesen kb. 1400-1600-an raboskodtak itt. A tábor fő feladata fakitermelés volt, a vasúton túl lévő erdőben. Munka közben eleinte többen próbáltak megszökni, de kutyákkal legtöbbjüket visszahozták, és büntetésből a táboron átfolyó kis jéghideg patakba ültették, mindaddig, amíg úgy felfáztak, hogy belehaltak.

 

A táborban nagyon rosszak lehettek az egészségügyi állapotok, mert a két hónapra az érkezés után 1945 Márciusában kitört a tífuszjárvány. Valószínűleg az élelem is addigra fogyott el, mert Március és Április hónapban 265 ember halt meg (az összes tábori halott 67%-a). Köztük az én nagyapám is Március 29.-én Csütörtökön. Ezen a napon összesen 14-halott volt, és egész hónapban 59 fő. Az egy napon meghaltakat három egymás melletti, az 1/11, 1/12, 1/13-as sírokba temették. A nagyapám az 1/12-esbe 5 másik fogolytársával együtt. A következő három héten még tartott a járvány, majd Április végére valószínűleg kitavaszodott, és az elhalálozások is lecsökkentek. A tábor 1946 júniusáig működhetett, mert eddig vannak bejegyezve temetések. Az információk nagy részét ebből a táborból hazatért fogolytárs mesélte el, akit kőművesként a városba és a Dnyeperen túlra is vittek építkezésekre.

 

A tábor temetője, ami a vasút másik oldalán egy kis tisztáson található, egy régi bekerített elhanyagolt temető mögött. A pontos hely ezzel a linkkel megtekinthető: http://www.wikimapia.org/#lat=48.4439313&lon=34.9422956&z=15&l=21&m=b 

További információk: vargamail10@gmail.com

 Varga Imre