« vissza
Történetek » Kürtszó a Gyergyói-havasokból
Kürtszó a Gyergyói-havasokból
2011-03-10 11:03:27
Kedves János!
Arról van szó, hogy van egy erdélyi kedves kollégám, akit jó néhány évvel ezelőtt kezdtem patronálni. A gyergyóremetei fiú igen kitartó, már a PhD-jét csinálja Bp-en. Fejébe vette, hogy feltárja a gyergyói 21. székely határvadász-zászlóalj történetét és filmet készít belőle. Engem kért fel szakértőnek, segítek neki, stb. Kegyetlen jó anyagokat hajtott már fel eddig is, nem részletezem, de a legütősebbet elmondom.
Felkutatta a zászlóalj egykori egyik ütegparancsnokának a családját, s elhozott onnan egy rakás képet, dokumentumot, stb. szkennelésre, de egy hónap múlva fordul, ha kész van, mert annyi az anyag. Előkerült a hagyatékból az üteg kürtje is. Bele van vésve szépen, hogy 1940. szept. 6-án ennek a kürtnek a szavára lépték át a gúnyhatárt Ártándnál, még a kürtös neve is rá van gravírozva. A háború végén elkallódott a zeneszerszám, s úgy tűnt, elsodorta a történelem forgószele. Hosszú-hosszú évek múltak el már a háború óta, s megy a csobán a Gyergyói-havasokban, az az ember, aki 1944-ig az üteg kürtöse volt. Egyszer csak a pláj túlfeléről meghall egy hangot, s beléhasít, hogy ennek olyan hangja van mint az ő kürtjének. Megindul, s hamarosan megtalálja kicsit arrábbacska az oláh pakulárt, s hát az csakugyan a régi ütegkürtöt fújja. Látszott a hangszeren, hogy a szöveget megpróbálták lecsiszolni róla, hála Istennek nagyrészt sikertelenül. Azt mondja a csobán a pakulárnak, hogy ő innet a kürt nélkül el nem megy, mert az az övé. Nem tudom mivel nyomatékosította szavait, de el tudom képzelni. S a pakulár engedett a szép kérlelésnek. Ez a hűséges ember pedig kijuttatta Magyarországra a volt gazdájának.
Péter
Arról van szó, hogy van egy erdélyi kedves kollégám, akit jó néhány évvel ezelőtt kezdtem patronálni. A gyergyóremetei fiú igen kitartó, már a PhD-jét csinálja Bp-en. Fejébe vette, hogy feltárja a gyergyói 21. székely határvadász-zászlóalj történetét és filmet készít belőle. Engem kért fel szakértőnek, segítek neki, stb. Kegyetlen jó anyagokat hajtott már fel eddig is, nem részletezem, de a legütősebbet elmondom.
Felkutatta a zászlóalj egykori egyik ütegparancsnokának a családját, s elhozott onnan egy rakás képet, dokumentumot, stb. szkennelésre, de egy hónap múlva fordul, ha kész van, mert annyi az anyag. Előkerült a hagyatékból az üteg kürtje is. Bele van vésve szépen, hogy 1940. szept. 6-án ennek a kürtnek a szavára lépték át a gúnyhatárt Ártándnál, még a kürtös neve is rá van gravírozva. A háború végén elkallódott a zeneszerszám, s úgy tűnt, elsodorta a történelem forgószele. Hosszú-hosszú évek múltak el már a háború óta, s megy a csobán a Gyergyói-havasokban, az az ember, aki 1944-ig az üteg kürtöse volt. Egyszer csak a pláj túlfeléről meghall egy hangot, s beléhasít, hogy ennek olyan hangja van mint az ő kürtjének. Megindul, s hamarosan megtalálja kicsit arrábbacska az oláh pakulárt, s hát az csakugyan a régi ütegkürtöt fújja. Látszott a hangszeren, hogy a szöveget megpróbálták lecsiszolni róla, hála Istennek nagyrészt sikertelenül. Azt mondja a csobán a pakulárnak, hogy ő innet a kürt nélkül el nem megy, mert az az övé. Nem tudom mivel nyomatékosította szavait, de el tudom képzelni. S a pakulár engedett a szép kérlelésnek. Ez a hűséges ember pedig kijuttatta Magyarországra a volt gazdájának.
Péter
