Történetek

Az uzmányi táborban

2007-04-25 12:04:53

A láger mintegy 5 kilométerre az Uzmány folyó partján terült el. Korábban pravoszláv kolostor volt, ezt alakították át fogolytáborrá.

A munkavégzés a tisztek számára nem volt kötelező, csak önkéntes alapon dolgozhattak. Közülük sokan részt vettek a tábor kulturális életének megszervezésében és irányításában. Veszely Károly zászlós, tanító szervezte meg a kultúrcsoportot. Tagjai között volt: Ormándi Vendel százados operaénekes, Frank György rendőr főhadnagy magyarnótaénekes, Gazsó János hadnagy operetténekes, Gáspár Sándor zászlós sláger- és magyarnóta-énekes.

 

Az utolsó hadifoglyot várta...

2007-04-01 03:04:38

 Édesanyámtól tudom (aki sajnos már nem él), hogy Édesapám 1942 őszén vonult be. Anyám akkor terhes volt velem. 1943-ban kapott értesítést, hogy Édesapám január hónapban eltűnt. Én 1943. június 23-án megszülettem, amiről Édesapám sajnos nem tudott. Édesanyám férjhez menni nem akart, mert nem hitt abban, hogy Édesapám meghalt. Az ő szíve azt érezte, hogy fogságban van és majd egyszer hazatér. E várakozás 2000 év szeptemberéig tartott, amikor is a TV-ben bemutatták azt a műsort, hogy „Az utolsó hadifogoly hazatért”. Nagy izgalommal várta, hátha édesapámat véli felfedezni benne. A műsort végignézve – gondolom én – nagy csalódás érte, hogy az utolsó hadifogoly is hazajött és az nem az ő férje, akire egy életen át várt. A műsor után közvetlenül, pár perc elteltével a szíve megszűnt dobogni.

Kúnné Karádi Mária
Budapest

"Hatvanhárom éve várom Kollányi tizedest..."

2007-04-01 03:04:30
63 éve mindennap gondolok egy magyar katonára aki 1944. november végén hozzánk, Pusztahencsére volt beszállásolva 2 napig. Akkor én 15 éves voltam. Mondhatnám fejlett szép kis parasztlány voltam! Megtetszettem neki és ígérte, ha vége lesz a háborúnak és életben marad akkor eljön hozzánk, addig is sokat fog írni! Kollányi János tizedes Pécs városinak mondta magát. Már többször szétverték az alakulatát . (Páncélökölt mondott és így többféle alakulatból verődtek össze páran a GH-hoz.) Innen sürgősen menekülniük kellett, mert már Dunaszentgyörgy alatt a Dunánál voltak a harcok. Paks felé, Németkér és Sárbogárd volt az irány a menekülésre. Hogy meddig jutottak, mi lett velük, sose tudtuk
meg! Sírva búcsúztak tőlünk és ígérték ha vége lesz a háborúnak eljönnek meglátogatják a puszta lakóit, amiért jók voltunk hozzájuk!  Sose jött el egy se, nem is írtak! Elestek, fogságba kerültek? Hiába vártuk őket vagy csak egy levelet is,
semmi, senki nem jött.
Én 5 évig vártam Kollányi Jánosra. De jött ide-oda egy-egy fogságba volt katona és az a hír járta, hogy minden m. katona Haza jöhetett! Igy én is férjhez mentem egy szintén  fogságból hazatért volt katonához. Nem ismertük Fejér megyei volt, de egy idegroncs, összevert tönkretett ember volt. Keresni nem lehetett akkoriban az eltűnteket, így én se tudtam meg róla /ti.Kollányiról/ soha semmit.Nagyon szépen kérem ha lehet tudassák velem, meghalt , hazatért?
Mi lett vele? Örülnék ha életben maradt volna és boldogan élt volna. Ha elesett? Tovább bánkódom miatta!

Tisztelettel Fábián Jánosné
Paks
(Megj. Szolgálatunk kapcsolatba került egy bizonyos Kollányi János távoli rokonával. Eszerint K.J. túlélte a háborút és egy baranyai városban halt meg. Az adatok még ellenőrzésre szorulnak.)
Oldalak: [0] 54 55 56 57 58 59 [60] 61