Háborús Keresőszolgálat

A címre kattintva újabb történetek tárulnak fel az Erdővidékről besorozott székely katonák második világháborús élményeiből.

"Nagy érdeklődéssel és egyben szomorúsággal nézem mi minden történt, hogy éltek, szenvedtek és haltak meg hőseink. Felvidéken, Zselíz mellett egy kis falun, Garammikolán éltem a háború alatt. Akkor 16 éves legényke voltam és nagy érdeklődéssel figyeltem mindent, ami körülöttem zajlott. Nálunk 3 hónapig állt a front. Az oroszok a Garam bal oldalán, németek pedig a jobb oldalán ásták be magukat. A mi falunkban németek voltak. Nálunk 7 német katona lakott. Róluk csak jót tudok mondani. Barátságosak voltak. Sőt, kedveltek engem. Németek között voltak magyar katonák is beosztva. 1945. márc. 27-én este utcai harcokban az oroszok elfoglalták Garammikolát. Reggelre már az oroszok Érsekújvár felé jártak. Este, mielőtt az oroszok bejöttek volna, kaptunk egy sorozat "katyusát". Szörnyű volt, de túléltük. Mikor reggel kimerészkedtünk a pincéből, arra lettem figyelmes, hogy egy magyar katona tétovázva megy az utcán. Szóltam az édesapámnak és ő mindjárt tudta, hogy mit kell tenni. Gyorsan behívta, civil ruhát kapott és már a családhoz is tartozott. Nagypál Sándornak hívták, Csongrádi lakos. Még aznap hallottuk, hogy még két magyar katona van a faluban. Az egyiket Halmágyi Károlynak hívták és Békéscsaba, Sopronyi tanya 19-ről származott. Másiknak sajnos nem tudom a nevét, pedig nagy hálával tartozunk neki, mert ő mentette meg a garammikolai református templomot. Ugyanis a németek aláaknázták, de neki utolsó pillanatban sikerült elvagdosni a zsinórokat. Mikor rohant ki a templomból, orosz géppisztoly találta el, de egy család gondosan ápolta, így mind a három magyar katona hazatérhetett. Kérésem szinte lehetetlen, de nagyon szeretném legalább a nevét tudni templomunk megmentőjének." Baka András