« vissza

Történetek » Lágernapló WC-papíron (folytatás)

Lágernapló WC-papíron (folytatás)

2010-05-08 10:05:56

Biebelsheim, 1945. június 21.


Életem ezt a korát „Konzervdoboz kornak” lehetne nevezni a vaskor, rézkor mintájára. Ferke a tegnap kapott kesztyűből tarisznyát csinál. A tegnapi nap azért maradt ki naplómból, mert regényt olvastam. A regény Szitnyaitól „tánc”. Jó regény, szétparcellázva hárman olvastuk egyszerre. Megborotválkoztam. A készülék Ferkéé. Törött, csak egyik oldala használható, szappan, pamacs szintén övé. Az enyém még Mettenben maradt a többi holmimmal együtt. Egyedül a zsilett volt enyém, de azt már legalább hatszor használtuk felváltva. Most Ferke köszörülte, illetve fente meg nekem, hogy még én is tudjam használni. Egyébként tábori borbély is van. Ingyen. Borotvál. De azt mondják könnyes lesz az ember szeme az elérzékenyüléstől. Egyébként a borotválkozás elő van írva. Nem lehet szakállt növeszteni, pedig ez az elején divat volt. Különösen a „Balbó?-szakáll”. Vacsoránk ugyanolyan mint a déli, csak még egy árnyalattal sűrűbb. A sűrűséget a szét nem kevert liszt és tojásból kevert habarás adta. Csodálatos élvezettel rágtam ha nem olvadt szét a nyelvem alatt. Édesanyám paradicsomszósza jut eszembe ilyenkor. Ha nála nem sikerül a habarás, akkor kerül a szószba ilyesmi. Szegény Anyám, hogy vigyázott olyankor, hogy ilyen csomó ne kerüljön tányéromra, mert dühös lesz szeretett fiacskája. Itt pedig élvezettel halászgatom, mert elázott nokedlire, vagy csipetkére emlékeztet (csipedettke, mint Feri bácsi mondja). A dohányt itt kifőzött, szárított tea-levél, lucernalevél, sőt pipában kávézacc pótolja. A ki nem főzött teapótlék különösen nagy élvezet, a Darlinggal vetekszik. Lucerna levélhez is ritkán jutnak az emberek, úgy annyira, hogy már ezen dohánypótlékért is előfordul, hogy cukorral fizetnek. Ma felvett előttem egy ember egy csikket, melyet Ferke dobott el és műanyag volt. Mondom az illetőnek, de ő nem dobja vissza. Akkor is kell. Tegnap valaki irigykedve újságolja, hogy cseresznyét ettek a lágerparancsnokságon. Mi már legfeljebb csak befőttet ehetünk, ha hazaérünk, feltéve, hogy cukor lesz az eltevéshez. Bár itt azt tanultam, hogy a gyümölcs aszalva is nagyszerű és sokkal olcsóbb. Télen aztán jobban akad cukor. Jobban el is áll, Kisebb helyen el is fér. Nem is törik össze az üveg. Egyébként itt minden a koszt körül fordul meg. Már mikor az ezred megy „vételezni” a vételezők keresztkérdések súlya alatt roppannak össze. Milyen volt a vételezés. Mennyi a liszt, több-e mint tegnap. Hány zsák a cukor, van-e borsó, hány doboz a kukorica stb. És megindul a találgatás a holnapi koszt felől. Sűrűbb lesz-e, mint ma? Lehet-e kétszer főzni, vagy vacsorára csak ráré jut.

A láger területe cca. 6-700 kat. Hold. 21 láger van, egy láger 18-20 kat. holdat tesz ki. Körülbelül ötszögletű. Leghosszabb oldalával az országút felé nyúlik el.

 

Körös-körül dupla drótkerítés, közte 5 méter széles utca. Itt már agyonlövik a foglyot. Az utcát nappali fénnyel árasztja el a villany? Elhelyezett dupla villany világítás. Minden szögletben őr, a lágeren belül egyes lágerek sarkaiban is magas állványok állnak. Az őröknek gyorstüzelő puskájuk van. Lövések nagyon gyakran dördülnek el. De csak figyelmeztetésül, bár haláleset is fordul elő. Van úgy, hogy a táborból kifelé haladó 50-es csoportokat páncélos autó kíséri töltött gépfegyverrel. Egy német csoportnak futva kellet a páncélos előtt haladnia. Biztosan büntetésből. Ha valaki valami bűnt követ el, követ tör az út kövezése céljából, vagy a 19-es lágerbe kerül. Ott van állítólag 24 német pék, akik kenyeret loptak. Ezeknek iratait elégetik s ezekkel rettentően megnehezítik a leigazoltatást s ennek megfelelően soká jut haza.

Most hallom hét asztalos és ács visszajött. Amerikai haverja van az egyiknek, az megsúgott valamit, hogy mit azt nem hallottam.

Ma este én is felaprítom kenyeremet és holnap csak olyan időpontban fogom enni, mikor az öreg nem eszik. Hadd idegeskedjen, mert idegeskedik, de ránk sosincs tekintettel, folyton rágcsál és csámcsog, mint egy szopós malac. Most azért rágcsál száraz kenyeret, mert szomjas. Őrjítő indoklás ez Ferke azon kérdésére, hogy mit fog akkor csinálni, mikor mi fogunk kenyeret enni. Azt mondja, akkorra jóllakik. Én nem hiszem, izgatottan kirohan és elmegy Lang Jenőhöz panaszkodni. De azért elég jól bírom. Feleségem sokkal kevesebbet csámcsogott és evett olyankor, amikor én nem ettem. Az sem fog izgatni többé, ha Édesanyám kezébe veszi a tányért és úgy eszik. És ha az öcsém nem válaszol majd kérdéseimre. Rózsika közönye is megtalálható bennem. Kőrösi Mihály sakkot csinált. Ferke elkéri és sakkozunk. Ferke győzött. Hiába ő kitüntetéssel és jól (de nehezen) értem. Ő az okosabb. Feri bácsi is jobban szereti, hívta őt kártyázni. Nekem meg se mondta hova megy. Mi lehet hiba bennem. Túlzott közöny, ingerlékenység, gúny, fölényesség. Ezeket belátom. Nem törődöm az emberekkel. Ezt le tudom győzni. Udvariassággal, de viszont idegenkedésem nagy akadály. Pedig Feri először szeretett. Igaz, hogy szolgai módon előzékeny voltam vele szemben. Megint az a hiba, hogy mást látott bennem és csalódott. Azt hitte, hogy mindig ellentmondás, kritika nélkül elfogadom véleményét, tanácsát. Például a sátor építésben. Pedig nekem is van saját elképzelésem. Indítványozta, hogy vágjuk el a sátorrudat. Én nem akartam. Mondom vágd el. Te nem tudod elvágni? Én nem! Látom, nem akarod elvágni. Mondta, és sértődötten elvonult. Talán bőbeszédűen be kellett volna bizonyítanom, hogy ez a művelet felesleges, de azt hiszem, úgy sem sikerült volna. Máris ideges voltam. Talán ez volt a baj. Nem tudom mért voltam ideges, talán azért, mert nekem kellett egyedül hozzáfognom és bár Feri bácsi segítségéből nem kértem, Ferke közönye bántott. De azért mégis én vagyok a hibás. Kopál ma olyan ügyesen vezette a közvéleményt. . Ő a vezetésre való alkalmas egyéniség. Én csak egyedül alkothatok valamit. Talán egy szép napon arra ébrednék, hogy Zsóka is idegesít?! Egyedül kell leélnem életemet. A Lebonnál elég sok barátom volt. Igaz, hogy kevesen hívtak meg. Igaz, ebben feleségemmel való veszekedésemnek is része volt. Mert például Olajoshoz csak azért nem jártam. De hogy Lukács bácsi és Merrter? Miért nem hívtak, azt nem értem. Román sem hívott meg soha.

Állítólag ma a legjobb vételezés lesz. Minden eldugott holmi előkerült. 600 kenyér megromlott, kiabálta egy feldühödött rendőr, sűrű káromkodás közben. Három angol ellenőrzést tartott. Az ezred most veszi át az élelmet. Éjfél lesz, mire megkapjuk a kenyeret.
Ma kétszer mosakodtam, de mégis ragad a bőröm az izzadságtól és belepett a por. Csak hűsítés és nem tisztaság szempontjából mosakszom. A szél hordja a port és állandóan a földön fetrengünk. Jó lenne már valami változás. A megafon mikrofonpróbát tart. Szorgalmasan tanít bennünket angolul számolni. A Jamboree jut eszembe, ott is mindig mikrofon próbával kezdték. Ott is elégedetlenek voltunk. Nem elég változatos a koszt, sajt, vaj, kenyér jestor? Leves volt a jelszó. Itt bezzeg nem egyhangú a koszt. A megafon elkezdte a szórakoztató zenét. Közbe dörrent az ég messziről. Komoly esőt várunk. Jonathán a legtöbbet játszott dal. Van úgy, hogy egy esti műsorban kétszer is előfordul. Az egyik magyar kifakad: Éhen nagyon jó hallgatni a zenéteket, az istenit az anyátoknak.

Érdekes, hogy déli 12 vagy egy órától 6-ig nem lesz olyan éhes az ember, mint 6-9-ig. Pedig ilyenkor csak a holnapi cukrát valami édességet meg kenyeret kap az ember. A kenyér pláne holnapi adag. Vajjon meg tudom-e állni, hogy nem eszem meg az egészet?

Az egyik fiút Salátának hívják, Szabolcsból való. Megkérdeztem, kiderült, hogy nem ismeri Lebon kollégámat a barátságos Saláta Gyulát. Magyar fox következik. Ferke úgy látszik mégis elment kártyázni. Ő se szólt nekem. Egyedül maradtam. Rossz érzés fog el. Bármennyire nem tudok kijönni az emberekkel nem jó egyedül lenni. Azt hiszem, ha még egyszer megnősülök rettentő nagy papucs leszek. Bár nem szeretnék a most olvasott regény Kara Lászlója lenni. Akkor mégis inkább egyedül, vagy valami barátnővel. Esetleg egy öreg falusi házvezetőnővel.

Két napot ültem az egyesben, zeng a megafon.

A nap még egyet pislant a komor felhők mögül golden goose falsas s aranyvéresen lebukik. Az emberek egy része várja a vételezést, másik része a hálóhelyet készíti. Nekem egyikhez sincs kedvem. Pedig a sátorhoz is kellene nyúlnom. Feri mégsem kártyázott, andalogva jön, mégis házastársam. Bár szeret egyedül kalandozni. Ha munkára megyünk én kiskutya módjára ragaszkodom hozzá, hogy mindenüvé együtt jussunk. Ő azonban vígan elmegy. Talán neki van igaza, ha tudunk valamit szerezni, legalább ha az egyik nem, a másik esetleg szerez, s így mindkettőnek több jut. Nagyobb a valószínűség. De én mindig attól félek, hogy elszakadunk-e.

Az első nyári nap. Tipikus nyári nap. Fátyolos napfény, enyhe szellő, kilátás a zivatarra, különben fülledt rekkenő hőség. Tegnap este szakmunkásokat írtak össze, századunktól 10 ember ment el. Állítólag „szabad” munkások lesznek fizetést kapnak. Ma délben jobb volt az étel. Illetve sűrűbb, ami itt egyet jelent a jobbal. A sok liszt habarék tejfölszerű sűrűségűvé tette. Estére is jobb lesz, mint kávé. Holnaptól kezdve, tekintve, hogy mára ért végig másodszor a tízes csoport a duplázásban, ami egy úttal azt is jelenti, hogy húsz napja van közös főzés, új rendszer lesz. A maradékot nem egy csoport kapja meg, hanem szétosztják a tíz csoport parancsnoka között akik aztán szétkanalazzák. Ennek az az előnye, hogy a kondérban maradt étel nem marad az ebek (jelenleg szakácsok, századparancsnokok és parancsnokok) harmincadjára. Duplát is csak három ember kap a két szakács a fűtő. 50%-os három az írnok és a két vízhordó. Ez lesz a végleges érvényű örök igazság. Nem lesz többé veszekedés. Eddig a szakács főzés közben megette a maga adagját (1). Mikor az ebéd kész lett felvett magának a bogrács színéből aljából egy-egy adagot egyik a rendes (2) másik a dupla (3) mely a szakácsnak jár. Mikor aztán a szakács szakasza jön az felveszi a húsz adagot (4). Ha repeta kezdődik első a szolgálat egészségügyi, vízhordó, fűtő, a kőműves, a kéményseprő a kemence javító, a begyújtó és a szakács barátja, aki „igazán megérdemli” Köztük a szakács (5). A maradék a bográcsban marad (6.7.8.9.?!?) Erről a szakács a századparancsnokkal dönt. Ennek aztán Kopál Gyula „doktor” a mai népgyűlésen tartott beszédével és a nép megszavaztatásával véget vetett örök időkre! Még szerencse, hogy van Kopál „doktorunk”.

Dombacher a tanár, aki kereskedelmi alkalmazottként akart elmenni a szakmunkásokkal, visszajött. Ma újból ruhát vételezünk. Az angolszászok, mielőtt kiengednek ebből a lágerből, teljesen felszerelnek (!?) A teljes ruházaton kívül két pár zokni, törülköző, két gatya, két ing jár minden fogolynak. Tegnap jó meleg téli kesztyűt kaptunk, 2 ujjasat. A sátor oldalát felnyitottuk, hogy szellősebb legyen, így is izzadunk alatta. Tegnap akit csak egyszer oltottak, azt újra oltották. Én kibújtam alóla. Ma vitamin tablettát kaptunk. 2-t mára és kettőt holnapra. Kényelmetlen így írnom. Jobbra van tőlem a tekercs WCpapír, mely felfut a jobb térdemen elhelyezett fényes fehér bádog konzervdoboz tetőre. Ez az íróasztal. Onnan felfut a bal kezemmel az íróasztalhoz nyomott rotációs tekercshez. Ezzel egyúttal a papírt is kisimítva tartom. A bádog széle erősen irritálja bal kezem kisujját. A bádog másik oldala jobb lenne, mert úgy nem vágna, de az sötétszürke, s tekintve, hogy a papír nagyon átlátszó, nem jó rajta írni. A csajka fedél jobb volt. Tegnap este a kenyéradagomat mind megettem. Minden eddig felállított elmélet ellenére. Miközben a zsemlefinomságú kenyér belét kicsipegettem, eszembe jutott Édesanyám azzal a kedvenc meséjével, hogy a piacon a vásott kölykök a kivájt kiscipót a tejfölbe ejtették, ellopva ezzel a cipóra tapadt tejfölt. Bár már hallanám Édesanyám egyszerű sírástól elcsukló hangját, mert a viszontlátás biztosan sírással fog kezdődni, melyben én is tevékeny részt veszek. Utána ami ennivaló lesz, Édesanyám mind az asztalra hordja és nézni fogja hogy eszem, közben azt fogja mondani „Úristen, hogy ki lehetsz éhezve, hogy így tudsz enni!” Akkor az lenne jó, ha Anyám ami már sok egy fél embernek, elvenné és csak két óra múlva adna újból valami könnyű ételt enni, mert különben betegre eszem magam. De jó lenne ezt levélbe előre megírni, mert nem lesz lelkierőm mondani. Tegnap a kenyeret sóba mártva szopogattam. Pont olyan íze volt, mint a féléves malac féléves szalonnájának, melyen kivilágzott a só. Hej, mikor fogok én még egyszer otthon olyat enni. Lehet, hogy otthon még annyi ennivaló sem akad, mint itt. Az egyik ember itt az orrom előtt kanala nyeléből kést fabrikált. A késeket a motozásnál elvették, de a legtöbb ember csinált már magának. Konzervdobozból, szögből, vaspántból, kanálból, stb. Állandóan kopácsolják kövekkel és apróbb elhullajtott vasdarabokkal a legfőbb nyersanyagot amiből bőven akad, a konzervdobozt. Életem ezt a korát „Konzervdoboz kornak” lehetne nevezni a vaskor, rézkor mintájára. Ferke a tegnap kapott kesztyűből tarisznyát csinál. A tegnapi nap azért maradt ki naplómból, mert regényt olvastam. A regény Szitnyaitól „tánc”. Jó regény, szétparcellázva hárman olvastuk egyszerre. Megborotválkoztam. A készülék Ferkéé. Törött, csak egyik oldala használható, szappan, pamacs szintén övé. Az enyém még Mettenben maradt a többi holmimmal együtt. Egyedül a zsilett volt enyém, de azt már legalább hatszor használtuk felváltva. Most Ferke köszörülte, illetve fente meg nekem, hogy még én is tudjam használni. Egyébként tábori borbély is van. Ingyen. Borotvál. De azt mondják könnyes lesz az ember szeme az elérzékenyüléstől. Egyébként a borotválkozás elő van írva. Nem lehet szakállt növeszteni, pedig ez az elején divat volt. Különösen a „Balbó?-szakáll”. Vacsoránk ugyanolyan mint a déli, csak még egy árnyalattal sűrűbb. A sűrűséget a szét nem kevert liszt és tojásból kevert habarás adta. Csodálatos élvezettel rágtam ha nem olvadt szét a nyelvem alatt. Édesanyám paradicsomszósza jut eszembe ilyenkor. Ha nála nem sikerül a habarás, akkor kerül a szószba ilyesmi. Szegény Anyám, hogy vigyázott olyankor, hogy ilyen csomó ne kerüljön tányéromra, mert dühös lesz szeretett fiacskája. Itt pedig élvezettel halászgatom, mert elázott nokedlire, vagy csipetkére emlékeztet (csipedettke, mint Feri bácsi mondja). A dohányt itt

Biebelsheim, 1945. VI. 25.

Hétfő kath. Vilmos

 

Ma Hortobágyi Vilinek gratulálnék, ha otthon lennék. Tegnap este sok veszekedés után a századparancsnok önkényesen, minden demokrata és liberális jog vagy szokás mellőzésével kinevezte Kőrösit ellenőrnek. Tegnap vacsora közben megint kaptunk 4 vitamin tablettát. Tegnap volt itt egy aradi fiú, aki olvasott egy füzetszerű könyvet dr. Téglássy József kálváriájáról. Ma borongós, hűvös idő van. Tegnap délután ment kifelé három csoport magyar. Ma reggel németek özönlöttek ki végeláthatatlan sorokban. A gyomromban reggeli után apró, nyomásszerű fájdalmakat érzek. Tegnap vacsora után baloldalon éreztem ötpengősnyi helyen valami kis fájdalmat, melyet ráhelyezett kezemmel enyhíteni tudtam. Az éjjel megint rosszul aludtam. Az eddigi rendszertől eltérően, Ferke indítványára alulra derekunk alá a medvebőr, arra teljesen kiterítve a Ferke köpenye került. Az én köpenyemmel lábtól derékig, azon felül zubbonyainkkal takarództunk. Nem volt jó: a zubbony alatt fáztunk. Fejünkre már semmit sem húzunk. A megafon megint számolni tanít. A német lányok tábora teljesen megürült. Ha hazaérek, Édesanyám mellett fogok berendezkedni, hogy az ő kényelmét szolgálhassam. Fafűtéses, óriási, túlméretezett cserépkályhát fogok építtetni a két szoba és a konyha egyszerre való fűtésére. Rárakni a konyhában kell. Ezzel a szobák feltétlen tisztaságát fogom elérni. A szobák levegője is füst és pormentes lesz. A konyha, amennyiben ipari áram lesz, villanytűzhellyel és kályhával lesz felszerelve. Szeretném elérni a közös főzést a költségek igazságos megosztásával. A vízvezetéket be kell vezetni. A saját kút villanymotorral nem kedves megoldás számomra. Sok az üzemi hiba. A kisszoba padlóját magam fogom felpadlózni. A konyhát felcementezem. Az udvarra cementjárdát csinálok. A kis ház előtti virágoskertet megszüntetem. A rózsa? kertet a ház előtt ambicionálni fogom. A szőlőt erősen megritkítom, csak egy két vesszőt hagyok mindegyiken. Mert így sohasem érik be rendesen és a szőlő is apró szemű lesz. Oltani is fogok bele szőlőfajtákat. Új fáskamrát, rendes pincét építek. A csirkeudvar külön lesz. Disznót nem tartok. A kőműves munkát saját magam fogom elvégezni, napszámos segítségével. Építési anyagot apránként vásárolok. Családomért minden fizikai munkát vállalok. Sport szerűen. Így olcsóbb is lesz, nem fognak becsapni és olyan dolog is meg lesz, amit különben nem tudnék megfizetni. A házon belül is lesz változtatás. A fürdőszoba a padlásfeljáró helyére kerül. A régi fürdőszoba speiz, a konyha a régi speizzel nagyobb lesz. A konyhára dupla ablak és ajtó kerül. Padlásfeljáró az új speiz (régi fürdőszoba) térségében lesz. A fürdőszobában ipari áram esetén autógejzír és villanykályha lesz. Az egész lakást hőszigetelővel bélelem ki. A padlást lebetonozzuk, hogy ne legyen olyan poros. A kéményre cserép kéménytoldó kerül. Mindezt magam csinálom meg, de előzetesen költségvetést kérek és a megtakarításból autót veszek. A bejárás ha a Lebonnál? dolgozom, vonattal kezdődik. A vonat gyakoribb lesz és rövidebb menetidő. A lakástól az állomásig biciklivel megyek. Ez 3 perc a vonat 28 kijutás két villamos 15 autóbusz 5. Tehát összesen 53 perc alatt el fogom érni munkahelyemet. De ezt az időt is ki fogom használni olvasással. Ha motorozom, vagy autóm lesz, 30 percre rövidül ez az idő. Ha a Lebonnál nem dolgozhatom, közelebb, Kőbányán, Rákoson, Keresztúron, esetleg a Reptéren, vagy valami új, ezután létesítendő vállalatnál vállalok munkát.

 

Biebelsheim, 1945. VI. 26.

 

Ferke ma belső munkához jutott. A reggelihez kenyeret adtam neki (9-11 dkg) Ma reggel borotválkoztam. Feri bácsi fente meg a zsilettet. Most már elhiszem Bendzsel Máriának, hogy nagybátyja ½ évig borotválkozott egy zsilettel. Ha itt egy fenőkövön így meg lehet fenni, hogy ne lehetne valami patent apparátuson. Otthon és is veszek olyat. Feri bácsi a létesítendő levente századnál szakácsságot ígérget. Tegnap arról beszélgettünk, hogy érdemes-e magántisztviselőnek lenni a „több fizetésért”. Ferke az Illetményhivatalnál van a V.3. fiz. Osztályban. 8-1/2 3-ig dolgozik, de ráér ½ 9-re menni, haza pontosan megy. Hétfőn 10-re megy, szombaton 1-ig dolgozik. Egy hónap szabadság jár neki. És havonként 3-4 napot beteg, ezt megszokták, ha nem beteg is otthon marad. Tehát hetenként 37,5 óra. Ha naponként fél órát késik, 34 és fél, de nem kell napközben erőltetnie magát. Évre átszámítva 1794 óra. Ebből lemegy 4 hét szabadság és havonként 3-4 nap tehát 6 hét betegség. Összesen 10 hét, ami 345 óra. Marad tehát 1449 ledolgozott óra évenként. Ezért kapja illetményét az alábbiak szerint:

Törzsfizetés 280

Családi pótlék 120

Lakbér 60

Közlekedési pótlék 17

Összesen 477

Ebből lejön nyd. És

Otba 17

Marad 460 havonta

Havonként ez 12szer 5520

Jön karácsonyi pénz 380

Délutáni pénz 840

Pénzügyi pótlék 440

 7180

 

Emellett, mivel állami állásban van és teljes munkaereje és munkaideje nincs kihasználva, magánállást vállalhat. A vasnagykereskedőnél végzett könyvelés meg heti két órát jelent

Évenként 1800 P-t hoz a konyhára

A totalisatör 1400 P-t jelent Munkatöbblet ezzel kapcsolatban a könyvelőnél 104 óra, tot.nál hét hónapnál hetenként 2-3szor 4 óra. Kiszámítva 28x10=280 összeadva 384 óra. Egész évben végzett összes munkaóra tehát 1833 óra. Hétre átszámítva 38 óra 20 perc. Évi jövedelem tehát tisztán 10.380 P

 

További előny a nyd, adómentesség, ?kölcsön, vasúti igazolvány (félár) beszerzési előny pl. tűzifa, marhahús, jegy nélkül menza, stb. Ha Ferke állását nálunk elért ellenőri fizetéssel hasonlítom össze, neki határozottan előnye van. De Rico fizetés sem jobb, pedig ott kivették az ember zsírját. Amellett állandó a felmondás veszélye. Feri bácsi menüket hajt ki belőlem, hogy ne unjam olyan nagyon, én is írom. Már hármat kihagytam, de most kezdem:

Nyári menü: Zöldség leves, grízgaluskával, petrezselymes újburgonya fejes salátával, földieper porcukorral.

Feri menü: Tejleves mazsolával és rizzsel, krumplis dödölle, kovászos uborka, tejeskukorica cukorral (lemorzsolva, esetleg késsel)

Krumplis dödölle a következő módon készül. Burgonya áttörve és liszttel nokedli lágyságúra gyúrva kanállal forró vöröshagymás zsírba szaggatva, megforgatva és tejföllel körítve.

Kiss bácsi mondja 200 P-ért adott el egy rész kenyeret. Egy rész kenyér egyébként 2 cigaretta. Már? Kenyér ár 700 RM

Saláta András földműves. Sugi Long Zemplén vm. Hordóstól küldi és a hordót vissza kell küldeni. Szállítás vasúton. Előre lelevelezni.

Téli menü: Paradicsom, leves, tarkababfőzelék csülökkel, mákosguba mézzel.

Feri: Rántott leves zsemlekockával, töltött paprika, mákos kalács.

F.: Aszalék (gyümölcs) leves, krumplis pogácsa, tej, sajt.

F.: Gombaleves, tejfeles krumplifőzelék sült sonkával, lekváros buchta

Közös nagymenü: vacsora: Vadas (nyúl) mártás zsemlegombóc, töltött csirke, so? Burgonya, ribizkemártás, rakott palacsinta, dr?, alma.

F. egyszerű: birkapörkölt, túrós tészta

 

 

Biebelsheim, 1945. VI. 27.

Vasárnap, a kath. Naptár sz. K. János, a prot. N. sz. István napja

 

Elhatároztam, hogy ezt a mai „hetedik” napot megszentelem. A tegnapi napon nem írtam naplót, mert szellemi tevékenységem német újság fordításában merült ki. Preparáltam vagy szót. Meg kellene tanulni. A tegnapi napot teljesen a tűző napsütésen töltöttem, s nem lett semmi bajom. Igaz, hogy sapkába tűzött ronggyal és vállamra vetett inggel árnyékoltam magam. Sátrunk egész nap le volt bontva, hogy „padlója” száradhasson. Megafonunk harmadik napja nem sugároz zenét technikai okokból. Újabb magyar lágereket szerveznek. Parancsnok helyettesünk ott parancsnok lett. Rendőrségünk is megoszlik. Új rendőrök is születtek. Lajtabán? Bélából, metteni őrvezető társamból, ki közben szakaszvezetővé léptette elő magát, szintén rendőr lett. Nem érdemes hálátlan foglalkozást űzni. Parancsnok helyettesünk azelőtt a munkások kiválasztását végezte, mégpedig aszerint, hogy ki mennyire tisztálkodik. Ezzel annyira meggyűlöltette magát, hogy most, mikor elmegy lágerünk mellett, ilyen és hasonló kiáltások, valamint füttykoncert kísérik: Mossa meg a fülét! Borotválkozzon meg! Fordítsa ki a fülét, hadd nézzek bele. Sőt, „meg kell dobálni” stb. Az illető úr részére ez láthatólag kellemetlen volt. Századparancsnokunk és egyben konyhaellenőrünk is tisztséghez jutott az új lágerben. Ezzel adódott a probléma: új ellenőrt kell választani. A választási hadjáratot Kopál Gyula indította meg. Egyébként én így szereztem tudomást az ügyről. Kopál maga szeretett volna ellenőr lenni, de mivel egész egyéniségét Kőrösi szolgálatába állította és Kőrösi már tetszeleg az ellenőr szerepében, tehát neki csinál propagandát. Kulcsár Feri szintén szeretné a megüresedett állást, de mivel ő már kap egy „felkosztot” , engem játszott ki Kőrösi ellen. Sőt rábeszélt, hogy ingyen (50% nélkül) vállaljam az új állást. Én vállalnám több okból: az 50%-ot Ferkével megosztva szívesen megenném (bár nem vagyok katasztrófálisan sovány, Feri bácsi tegnap 74(!) kg-ra saccolt, pedig még életemben nem értem el a 60 kg-ot) és ha enélkül jutnék is a tisztséghez, jó lenne gyakorlatnak valamely álláshoz (esetleg ugródeszkának) és az emberekkel való bánásmódhoz. Most szép csendes eső esik. Ferke és én hanyatt fekszünk. Én írok, Ferke le akar beszélni erről a kényelmetlenségről, végül elszavalja Kölcsey Parainesiséből az idevágó szöveget és hagy tovább írni, Feri bácsi pedig főzni igyekszik. A tűz mindig kialszik. Bámulatos energiája van ennek az embernek, ha nem ilyen piszlicsáré dolgokra pazarolná, még sokra vihetné. De úgy látszik, nagyobb problémával, mint egy kántorválasztás, még nem találkozott. Az eső átszitál sátrunkon, mint a selyem ernyőn. Ez még nem nagyon kellemetlen, de ha hozzáérünk a paplanhuzathoz, nagy kövér cseppek gyűlnek össze a belső felén és lecsöppennek. Nagy szerencsém van, Ferke a napos, neki kell az ebédért kibújnia. De remélem addigra eláll az eső és csak a bakancsom lesz sáros. Reggel sok kávét kaptam. Igaz, az egész ivó?edényt megnöveltük 1 l nagyságúra, tehát minden reggel annyit kapunk Kétszer annyit, mint amennyit Édesapám szokott enni reggelenként, amivel aztán (tízórai nélkül, mert az nála nem volt szokás) délig dolgozott. Az a kávé sem igen volt jobb. Sárga volt a híg feketétől és kevés tejtől. A kenyér határozottan rosszabb volt, mert talán csak nagy ünnepeken szoktunk zsemlét enni, de lehet, hogy akkor is azt mondta „kell a gyerekeknek”! Nagyon szeretett száraz kenyeret aprítani az ételbe. Közben Feri nagy szürcsölés és csámcsogás közben befalta krumplilevesét. Így várjuk az ebédet, mely állítólag egy fél órán belül lesz kész. Szóval a kávéból félretettem. Úgy kötöttem le egy frissen mosott kapcával, mint a falusi kofák a tejfölt, vagy mint a menyecskék kötik hátra fejüket. Jól esik most a keserű fekete, mert kissé szomjas, lázas vagyok. Fejem is fáj kissé. Az utolsó oltás és ma a rovarporozást elblicceltem. Ebéd után aludtunk mindhárman. Alvás közben szinte orvul tört ránk a rekkenő meleg. Az égen vannak gomolyfelhők, de azok árnyat nem adnak nekünk és az esőt csak a sár mutatja. 27-én névnapom lesz. Meg kellene ünnepelnem. Talán olyképpen, hogy az édességet, amit a hátra levő három napon fogok kapni, elteszem, s aznap eszem meg. Esetleg kenyeret is teszek félre. 70 RM egy cigaretta. A múltkor valami ruhadarabot 600 P-ért kínáltak eladásra. 300-ért meg akarták venni. Nem tudjuk, hogy áll a P; van, aki azt állítja, hogy 100=17. Van, aki új pénzről beszél, a régit lebélyegezik, vagy beváltják, de erre a határidő már lejárhatott. Mint azt a „Die Woche”-ban olvastuk Ausztriában háromféle pénz van érvényben. A háború előtti Schilling, a RM, mely egyenlő a Sch-gel és az Angolszászok által kibocsátott Schilling, mely az előbbiekkel egyenlő. A szél meglebegteti a sátorlapot, dagasztva, mint egy vitorlát. Schőninger Jóska vitorlás kajakja jut eszembe. Soroksári-dunaág, Drogista-weekend telep. Nekem is lesz vitorlás kajakom. Esetleg gumiból. Ezt felhozom vonaton (gyors, hálókocsi) Deggendorfig, itt megszállok, esetleg maradok egy hétig „abban a kis utcában”. Mettenben is körülnézek. Deggendorfnál vízre szállok és lecsurgom a magyar határig. Ez cirka 300 km. Ha naponként 5 órát vagyok vízen, 50 km-t csuroghatok. Tehát hat nap alatt elérem Bécset. Itt is töltök egy hetet és hajóval megyek haza. Nem lehet olyan kevés pénzem, hogy ezt meg ne csináljam. Szabadságomat, ha rövidebb lesz, önkényesen fogom megtoldani. Társat nehéz lesz találni. Valami evező egyletben kell keresnem. Kerékpár egyletbe is belépek. Sőt korcsolyázni és síelni is megtanulok. Kerékpárommal szemben, melyet motorral fogok egy év után felcserélni, a következő követelményt támasztom. Könnyű, kényelmes kormány, rugós nyereg és első villa, a villákon és ne a tengelyen legyen megerősítve a sárhányó, mindkét keréken dobféle, nem torpedó, esetleg defektmentes gumi, lámpa, csengő, tartalék gumi, csomagtartó. Gyalog nagyon keveset fogok járni. Hegyet mászni is kerékpárral megyek, csak a csúcs előtt hagyom valaki őrizetére a biciklit. (Ha autóm lesz, könnyebb lesz) Minden percem a szórakozást fogja szolgálni. A kényelmet csak a szórakozásért áldozom fel. De a szórakozásért mindig feláldozom a kényelmet, mely egészségemet nem veszélyezteti. Mert első az egészség! Mozgékony ember leszek, munkahelyemen sem fogok csöndesen asztalom mellett üldögélni. Mindenbe beleszólok. Minden fog érdekelni. Nem akarok úgy járni, hogy mindig csak nyílt titkok fognak tudomásomra jutni. A legkisebb dologban sem fogok engedni, erőszakos leszek, de mindig udvarias. Nem teszek gőgös kijelentést, hogy ilyen kicsiség nem érdekel. Jövedelmeknél 0,1% -ok is számítanak. Igazságos, de végtelenül precíz leszek. Nem leszek skót, de csupán hiúságból bőkezű sem. Ami nem kerül pénzbe vagy nagy fáradtságba, mindig megteszem. De az udvariasságnál vigyázni fogok, hogy feleslegesen ne alázzam meg magam. Sokszor azelőtt végtelen lustaságot éreztem, ennek sokszor gyengeség volt az oka, azt megszüntetem, vagy gyógyítással, vagy pihenéssel, vagy aktechonnal?, kávéval, stb. Minden hónapban fogok annyit „lógni”, mint az átlagosan „lógós” férfi tisztviselő. Nem fogok „röstellni” kérni. Az is egy formája az ismertté tevésnek. Arra fogok igyekezni, hogy mindenki tanulja meg a nevemet. Erről Girtner jut eszembe: „Szólítson csak egyszerűen Girtner úrnak”. Viszont új ismerőseim nevét azonnal felírom, ha születésnapját nem is, mint Carnegie ajánlja. Névnapról ellenben nem fogok megfeledkezni. Naptáromat állandóan figyelni fogom. A vasárnapot méltó módon ünnepeltük meg a vacsorával. Tejbegríz, benne spagetti és tojáspor, persze levesszerű, de csokoládéport hintettünk rá és cukrot, és kenyérrel tettük sűrűbbé. 1923-24 jut eszembe, mikor az óvodában az amerikai Vöröskereszt Egység kosztot osztott. Ott volt tésztalé leves és tejberizs csokoládé lével leöntve a menü. Talán Édesanyám most is ilyennel él. Most még kávét kapunk, abba akkor is sok cukrot teszünk, ha holnap keserűen kell inni a feketét, hogy az ünnep befejezése méltó legyen. Ma nem volt istentisztelet, pedig ma elmentem volna. Otthon templomba fogok járni. Talán prezsbiter is leszek. Minden kicsiséget ambicionálni fogok, s csak akkor mondok le, ha magasabb „állás” akad. Közegyleti titkárság, sakk kör, könyvtársaság tisztviselői menzáról ellenőrség, minden érdekelni fog. Szeretni akarom az embereket, mindig a közért fogok dolgozni. De azzal az elvvel szakítani fogok, hogy senkiről rosszat ne mondjak. Ez gyengeség. A bűnöst üldözni kíméletlenül fogom. De azért arra vigyázok, hogy ártatlanul senkit se gyanúsítsak, (bár bizalmatlan és gyanakvó leszek) mert felesleges ellenséget nem szerzek.