Történetek
Hadifogolytáborok a mai Ukrajna területén
2010-07-01 10:07:28
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának szívessége folytán birtokunkba került az ukrajnai hadifogolytáborok jegyzéke. Dr.Holló József ny. altábornagy úr kifejezte abbeli készségét, hogy az adatok az internetre is fölkerülnek, ezért máris felajánljuk a Háborús Keresőszolgálat honlapját e közérdekű adatok mielőbbi publikálására. Ennek még az sem lehet akadálya, hogy további helyszíni kutatásokkal egyes adatok pontosításra szorulnak, hiszen elsőrendű érdek fűződik ahhoz, hogy a szeretteik sírját kereső hozzátartozók minél előbb információhoz jussanak. A címre kattintva közölt adatok kiegészítéseként természetesen fent marad honlapunkon az általunk más forrásból megszerzett táborjegyzék is ugyanebben a rovatban.
Gerendás
2011-04-20 10:04:23
A mai napon a szomszédos településen,-Gerendáson
jártam. Innen került ki a II. világháború keleti frontjára Rohoska
István ,-kinek az Önök segítségével sikerült fellelni valószínűsíthető
nyughelyét Puscsa Vogyica mellett.A gerendásiak a két háborúban
elhunyt hőseiknek lényegében egynek számítható emlékművet állítottak.
A középen álló talapzat oldalain az I.,- a két oldálán álló fekete
márványos alapú téglalapok elő-és hátlapjaira a II. háborúban
meghaltak neveit vésték /Rohoska Istvánét is/----Az utolsó öt képen
pedig annak a három honvédnek a közös nyughelye látható,-kik a
település határában lelték halálukat 1944 okt. 6-án . Az Ő nyughelyük
mindig is gondozott volt!,(a 60-as, 70-es években is),-mely a
gerendásiakat dícséri...----Kedves Havasi Úr! Szelektálás, vágás
nélkül küldöm a képeket,- melyek ugyan mobillal készültek,de a nevek
így is olvashatóak ... Nagyon kíváncsi lennék arra , hogy Öneknek
volt-e tudomásuk a gerendési temetőben nyugvó három honvédről?
Amennyiben pedig elfogadhatóak a képek minőségi szempontból, kérem
legalább egyet tegyenek fel a Békés megye II. világháborús emlékművek
oldalra. Köszönöm.
Üdvözlettel:Béres János-Csorvás-Békés megye
Üdvözlettel:Béres János-Csorvás-Békés megye
Ócsa
2011-03-23 01:03:36
Részlet Darázsi János helytörténeti kutató leveléből:
A szovjetek 1944. nov. 2-án érkeztek a községbe. A gyors előrenyomulás reményében csak kötözőhelyeket jelöltek ki a lakóhely délnyugati részében a műemléktemplom környékén. Ugyanis itt voltak megfelelő épületek ref. iskola, Kálvin-ház terme és a parókia, ahonnan a lelkész feleségével együtt anémet katonákkal a fővárosba távozott. Amikor Alsópakony és Gyál község határában állóharcok alakultak ki, és a szovjetek csak karácsony táján tudtak előre törni, ezekben az épületekben szükségkórház alakult ki. A parókia lett a műtő, a közeli épületek pedig a sebesülteké. Még nov. 5-én hajnalban szólt a szanitéz, hogy egy bajtársa meghalt és temessük el. Körülbelül 25 éves barna hajú fiatalember volt, akit ruhásttól a kertben egy szilvafa mellé temettük. Köpenyével takartuk le. Később, 1946. tavaszán a községben még elhatolt katonákat összeszedték és a katolikus temetőben kijelölt sírkertbe vitték, ahol már kb. 600 ember nyugodott. A község akkori orvosa dr. Gál Lajos járt házról-házra, ahol bemondás alapján a háziak mutatták meg az elföldelt tetemek helyét. Én is megmutattam, de ő azt válaszolta "ott egye meg a fene, ahol van". Ez megdöbbentett, a volt ellenfél elesett katonáiról sem lehet így nyilatkozni. Az eset így feledésbe került. A1950-es években a kertet dr. Nagy Zoltán államügyész kisajátította a református egyháztól és ott lakást építtetett. A katonai sír fölé pedig garázs került. Az épületben jelenleg egy nyugdíjas tanárnő lakik. Engem azóta is bánt, hogy így alakult.
A szovjetek 1944. nov. 2-án érkeztek a községbe. A gyors előrenyomulás reményében csak kötözőhelyeket jelöltek ki a lakóhely délnyugati részében a műemléktemplom környékén. Ugyanis itt voltak megfelelő épületek ref. iskola, Kálvin-ház terme és a parókia, ahonnan a lelkész feleségével együtt anémet katonákkal a fővárosba távozott. Amikor Alsópakony és Gyál község határában állóharcok alakultak ki, és a szovjetek csak karácsony táján tudtak előre törni, ezekben az épületekben szükségkórház alakult ki. A parókia lett a műtő, a közeli épületek pedig a sebesülteké. Még nov. 5-én hajnalban szólt a szanitéz, hogy egy bajtársa meghalt és temessük el. Körülbelül 25 éves barna hajú fiatalember volt, akit ruhásttól a kertben egy szilvafa mellé temettük. Köpenyével takartuk le. Később, 1946. tavaszán a községben még elhatolt katonákat összeszedték és a katolikus temetőben kijelölt sírkertbe vitték, ahol már kb. 600 ember nyugodott. A község akkori orvosa dr. Gál Lajos járt házról-házra, ahol bemondás alapján a háziak mutatták meg az elföldelt tetemek helyét. Én is megmutattam, de ő azt válaszolta "ott egye meg a fene, ahol van". Ez megdöbbentett, a volt ellenfél elesett katonáiról sem lehet így nyilatkozni. Az eset így feledésbe került. A1950-es években a kertet dr. Nagy Zoltán államügyész kisajátította a református egyháztól és ott lakást építtetett. A katonai sír fölé pedig garázs került. Az épületben jelenleg egy nyugdíjas tanárnő lakik. Engem azóta is bánt, hogy így alakult.
