Történetek

Szabad Pál sírja

2012-04-13 02:04:09
Szabad Pál vagyok, az unoka. Nagyapám nyughelyét keresem. Szabad Pálét, meghalt 1941. november 2-án Novo Micsibibilova-n repülőtámadás során. Magyar királyi 2. gépkocsizó dandár egészségügyi oszlopnál szolgált. (Kassa) Született Ópályiban 1889. febr. 8-án. Édesanyja neve: Szabó Júlia. Szeretném tudni hol van, vagy volt ez a település a mai Ukrajna területén. Ez a fénykép a temetés után készült, nem lehet megállapítani, melyik sírban fekszik nagyapám, a másik kié. Valószínű, a háború után közös sírba tették őket. Ha a környéken van magyar katonai temető, esetleg oda. Szeretném, ha az internetre feltennék ezt a képet az adatokkal, hátha kiderül, ki a másik elhunyt. Szívesen felvenném a kapcsolatot a hozzátartozókkal, ha ők is akarnák. Nagyon-nagy örömöt szereznének, ha a munkájuk sikerrel járna. Köszönettel: Szabad Pál Szabó Péter hadtörténésztől kaptuk az alábbi választ: Mecsebelovka nevű ukrán település: Harkovtól 108 km-re DK-re, Izjumtól pedig 45 km-re DNY-ra található, egy Bereka nevű kisebb folyó jobb partján, amely a Donyec folyóba tart.

Csépes Károly sírja

2012-04-12 02:04:52
Kátai Gézáné érdeklődött, hogy testvére, Csépes Károly sírja megvan-e még és gondozza-e valaki.
Gangyi Ferenc tábori lelkész írt levelet a családnak, hogy Csépes Károly 1943. jan. 31-én fagyási sérülésekből beállott tetanuszmérgezés és szívgyengeség következtében meghalt. A temetés febr. 2-án volt a kijevi hősi temetőben.

A kijevi kórház halottainak nagy részét Kijevben a Lavra-kolostor kertjében temették el. Ez a hely ma is létezik, de a sírok nincsenek semmivel megjelölve.
A fényképen látható kőlépcső bizonyosan megvan, ezért Csépes Károly sírhelye pontosan beazonosítható.

Csallóközcsütörtöki történet

2012-04-02 03:04:36
Tisztelt szerkesztőség, Társaimmal együtt Szlovákiában, Csallóközcsütörtökben éslő nyugdíjasok vagyunk. Szívesen nézzük az Önök műsorát és utána mi is a nyugdíjasklubunkban elbeszélgetünk a nálunk történt II. világháborús eseményekről. Szeretnénk Önöket tájákoztatni a falunk határában történt bombázásról. A sajnálatos esemény 1944-ben Jézus szíve ünnepén történt. Az amerikai hadsereg a pozsonyi Apolló olajfinomítót akarta bombázni és útjuk a falunk felett, illetve mellett vezetett el. Pozsony falunktól mindössze 20 km-re van. Az amerikaiak tervét a németek szerették volna megakadályozni és üldözőbe vették az amerikai gépeket. Azok, hogy súlyuktól megszabaduljanak és így el tudjanak menekülni, a falunk melletti szántóra dobták le a bombákat. (Vannak akik 54, mások 154 bombáról beszélnek - ma már nehéz lenne a valóságot megállapítani). Sokáig megvoltak a bombatölcsérek, de az évek során eltűntek. A bombázás csak a kertek végét és a mezőgazdasági területeket érte. Sem nagyobb anyagi kár, sem az emberi életben kár nem esett. Egy-két háziállatot ért szilánk, melléképületek teteje ment tönkre. Az emberek nagy része a templomban volt a bombázások ideje alatt a Jézus szíve tiszteletére tartott szentmisén. Onnan futottak ki kolompon jelezni a bombázást. Azóta ezt az ünnepet fogadalmi ünnepként tartjuk hálából, hogy sem anyagi, sem az emberi életben kár nem esett. Amennyiben érdekli Önöket a nálunk történt események, szívesen látjuk Önöket nyugdíjasklubunkban. Szeretném megemlíteni, hogy nagyon értékes Árpád kori templomunk van, melyet gyakran látogatnak magyarországi vendégek is. Tisztelettel, Sill Ilona
Oldalak: [0] 11 12 13 14 15 16 [17] 18 19 20 21 22 61