Háborús Keresőszolgálat

Üdvözlöm önöket!

Molnár Kinga vagyok és férjem nagymamája nevében írok. Molnár (született Vízi) Mária tizenhárom-tizennégy éves volt, mikor fiú testvére bevonult a katonaságba. Közben megkezdődött a háború, testvére sosem szerelt le és valahol Galíciában 1944-ben nyoma veszett. Édesanyjuk hiábavalóan kereste fiát, nem tudtak meg róla semmit. Rátaláltunk az önök holnapjára és hirtelen reménykedni kezdtünk, talán önök  segítségével megtudhatnánk valamit eltűnt rokonunkról. Férjem nagymamája könnybelábadt szemmel nézte végig a névsorokat, majd azt suttogta "Istenem, ha megtudnék valamit a bátyámról, nyugodt lélekkel halhatnénk meg". Megírom hát önöknek az adatokat, hátha tudnak segíteni. 

Vízi János kőműves volt, 1919 április 7-én született, apja neve Vízi István, anyja neve Vízi (szül. Kovács) Anna. Azonosító száma: t. honvéd V. 988. Sepsiszentgyörgyre sorozták be 1944 április 27-én, a 27/2-es zászlóaljhoz tartozott (nem tudom jól fogalmazok-e). Az utolsó levelének keltezése: "1944.VIII.19 Valahol Galiciából". Egy bizonyos Fenyvesi nevű katona ezután még látta őt egy oroszországi fogolytáborban. Fenyvesi mesélése szerint (már nem él) szólítottak egy rend katonát, közöttük Vízi Jancsit is, és elvitték őket valahová. Fenyvesi azt hitte hazaengedték őket és üzent Jancsi által a feleségének. Néhány hónap múlva, mikor Fenyvesi hazatért, meglepetten vette tudomásul, hogy Jancsi sosem jutott haza. A család próbált rátalálni Jancsira, de csak egy olyan információra sikerült szert tenniük, hogy nincs a halottak névsorán. 

Mária néni Jancsi minden levelét, okmányát gondosan megőrizte. Ha szükséges a kutatáshoz scannelve elküldhetjük őket. Előre is köszönjük szépen segítségüket.

Tisztelettel,

Molnár Kinga