Háborús Keresőszolgálat

Július 4. A mai napon Vorosilovkán voltam, megtaláltam a láger helyét.

Nyakig érő gaz és 8 méteres  fák.

De néhány épület maradványt találtam az alapokból.

Utána a közeli ,,kis 4. bánya maradványait kerestem meg.

Mintákat vettem a szénből és a kőzetből. Utána megnéztem a  magyar házakat és a honfitársaink által kövezett utakat.

Legutoljára a temetőben voltam, siralmas kép fogadott. Mindenütt égig érő gaz és nagy fák. Holnap visszatérek, a helybeli szovjet elnökével megegyeztem, hogy reggel 8 órára egy öregurat hívat be az irodájába, aki a bányákról  mindent tud .

A helybeliek segítőkészsége soha nem látott méretű, bár csak így lenne nálunk is. De ugyanakkor ha nem tudnék folyékonyan oroszul, el lennék veszve. A buszjárat katasztrofális, az utak is. Aki idejön, kulturális sokkot szenved. 

A Lehotai Aladár által kutatott terület.

Július 5. A mai nap is sikeres volt. Sikerült megtalálni a Vorosilovkától nyugatra lévő három távoli bányát.

Delta2 bánya, meddőhányó

Nehéz terepen meneteltem kb. 15 kilométeren keresztül. A helybeli szovjet elnöke (a polgármester HKSZ) már 7.30-ra összegyűjtötte a község  véneit.

 Kb. 2 órás kihallgatás után indultam útnak a 2bisz és a pavlovkai  4-es és 5-ös számú bánya felé. Kb. 4 órás menetelés után vissza kellett térnem Vorosilovkára, mert a szovjet elnöke halaszthatatlan dolga miatt reggel nem volt ott. Visszafelé követtem azt az útvonalat, amelyen rab honfitársaink jártak a sahtához (bányához HKSZ).Találkoztam az elnökkel, aki beleegyezését adta a temetőben lévő emlék felállításához.

A holnapi napon a keleti oldal sahtáit keresem fel, majd az állomást, ahová vagont pakolni jártak. Délutánra marad Uszpenka, Olhovka, Ionovka ( egyes írásmód szerint Ivanovka HKSZ) és Brezol községek, majd legutoljára Molocski nevű község. Még a finn házak is sorra kerülnek, amelyeket a mieink építettek a lenin sahtán túl. Megtaláltam az iskolát is, amelyben a német hadifoglyok laktak.

Július 8. Vorosilovkán,

Bugajevkában

 és Parkamonában (ma Perevalszk HKSZ) teljes egészében sikeres voltam. Uszpenkában csak a kokszgyárban voltam, mert úgy szakadt az eső, ahogy csak az égből jöhetett. Hosszas barangolás után megtaláltam a parkamonai tábori kórház temetőjét is és az 1206-os ORB láger valamint temető helyét is.

Július 10. Zorinszkban is teljes a siker.

Megvan a láger, a temető, a Nikanor bánya pedig ma is működik. Már teljesen menetképtelen vagyok. A lábaim tiszta vérhólyag, a bal lábam pedig térdig bedagadt. Naponta 20-25 kilométert meneteltem a nehéz hátizsákommal, ebből 10 km-t a legnehezebb terepen. Úgy sántítok mint a háromlábú kutya. Holnap muszáj lesz pihenőt tartanom, de kedden megkeresem a Malaja Vergunkai hadifogolytemetőt, este pedig indulok hazafelé. Ha minden jól halad, pénteken este Pöstyénben leszek. Tisztelettel: Lehotai Aladár Luganszkból.

Július 11. A mai napon már voltam Vergunkában, de sajnos nem találtam semmit. A város szélén már egy kb. 20 éves erdő van legalább fél kilométeres szélességben és több mint 2 km hosszúságban. Mellette pedig hétvégi házak nagy kertekkel. A kerteken túl pedig derékig érő gaz. Nem láttam értelmét a keresésnek, egyetlen felvétel nélkül indultam vissza. Kárpótlásként megtaláltam a hadifoglyok által épített 5 emeletes házakat a Rodakovoj és a Gerojev Bresztszkoj Kreposzti utcákon. Van egy kivételesen elegáns épület, amelyet német tervek alapján szintén hadifoglyok építetek, a Hotel Ukrajina. A helybeliek elbeszélései szerint a láger egy közeli patak partján volt. Holnap ez a helyszín kerül sorra, helyi 17 óra előtt pedig indul a vonatom Kijevbe.

Egy ukrán asszony, Valentyina Horodnik, aki érezte, hogy egyszer egy magyarnak meg kell érkeznie ide...

Lehotai Aladár önzetlen ukrán segítői Luganszkból: Andrej és Vologyimir LAVRINENKO (apa és fia).

Olvasóink és az elhunytak hozzátartozói nevében is köszönjük mindhármuk áldozatos munkáját!