« vissza

Aktuális

Kedvetlen levél Herényi Károlynak

2010-02-27 02:02:45
  "Az, hogy a kommunizmus áldozatává  ki vált, részben az ő döntése volt. Antikommunista volt, egyéb nézeteket vallott, tehát ő erről dönthetett. Ha akart, kommunista is lehetett. Viszont az, hogy valaki zsidónak vagy cigánynak születik, nem az ő döntésének a kérdése."

 Mindmáig nem cáfolva egyebek között e  szavakkal  tiltakozott "a két történelmi tragédia egy szintre hozása" ellen Herényi Károly, a jobb sorsra érdemes MDF jelenlegi alelnöke. Közölnöm kell Önnel, Herényi Úr, hogy édesanyám sem nem volt antikommunista, sem nem kommunista: őt egyszerűen csak Frank Irénnek hívták, s apai ágon hesseni protestáns német származású (bár egész életében magyar érzelmű) baranyai fiatalasszony volt. Sok más társával együtt mégis elhurcolták 1945.január 6-án a "felszabadító" szovjet csapatok, és a donyec-medencei kényszermunkából csak 1949. októberében szabadult. Bizony, egyetlen bűne a származása volt!
 Rákosi Mátyás után mondhatja Ön is:  "hja kérem, a vojná az vojná" - akik nem tanultak volna "önként" oroszul: a háború az háború -, de 1949-ben már nem volt vojná, Képviselő Úr. És nem volt 1948-ban, sőt 1947 nagy részében sem, lévén, hogy az év február 10-én megkötötték a Párizsi békeszerződést. Százezernyi civil honfitársunk mégsem jöhetett haza, s a hozzátartozók sürgetésére az a cinikus válasz érkezett a budapesti moszkovita pártvezetőktől: "Nem baj, ha Donyecben bányásznak, azzal is a szocializmust építik."

Vajon elgondolkodott-e Herényi Úr, milyen választási lehetőségük volt azoknak a családoknak, akiket öregestül, gyerekestül hortobágyi juhhodályba telepítettek át határmenti és budapesti lakásaikból, és véresre vertek, ha a rendőr által meghúzott vonalat átlépték? Gondolt-e azoknak a csecsemőknek a választási lehetőségére, akiket anyjuk az éhezés, sanyargatás miatt nem tudott táplálni? Eszébe jutott-e, hogy 1963-ig származási  numerus clausus volt Magyarországon, s azután is üldözték pl.. a vallásos embereket, a hatalomnak be nem fekvő egyházi személyeket és családjukat?

           Hallott-e arról, hogy az észak-magyarországi és kárpátaljai magyar és német férfilakosság 1944 őszi elhurcolásának, a szolyvai és szambori haláltáborokban történő harmadolásának-felezésének nem titkolt célja az etnikai tisztogatás volt? Vagy Ön szerint ezt a sorsot is ők választották?

 A felvidéki és délvidéki magyarokat nem származási alapon gyilkolták le, hurcolták el rabszolgamunkára (pl. Csehországba) és űzték el otthonaikból?

Egyáltalán végiggondolta  éppen a kommunizmus üldözötteinek napján elmondott ízléstelen, kegyeletsértő mondatainak alapvető embertelenségét? (Az MDF valamikor keresztyén nemzeti pártnak indult....)

De mindezzel számoljon el Ön a saját lelkiismeretével. Ahogy nyilván a választók is levonják majd következtetéseiket. Azonban, mint a Háborús Keresőszolgálat alapító-szerkesztője, a meghurcoltak nevében a leghatározottabban tiltakozom a kommunizmus által okozott szenvedések tagadása, relativizálása, jelentőségének kisebbítése ellen, bárki próbálkozzon is ezzel.  Számunkra minden emberi élet és minden szenvedés egyenértékű volt és az is marad.

 

Pécs, 2010. február 27. Dr.Havasi János