« vissza

Aktuális

Zsidó munkaszolgálatosok sírjait keressük

2008-12-01 04:12:07
A Béke poraikra I. kötetében a következő adatokat találjuk a kijevi eltemetésekről:

............


A fentiekből kiderül, hogy a hadikórházban elhunyt zsidó munkaszolgálatosokat az ún. podol-kuzinyovkai zsidó temetőben temették el. Kérdés, létezik-e még ez a sírkert? A mai térképeken Kuzinyovka nem lelhető fel, viszont Kurinyovka (Kurenevka) igen, méghozzá éppen a patinás Podol kerület szomszédságában.


Kijevi forrásunk, Vass Tibor művelődéstörténész a következő tájékoztatást adta érdeklődésünkre:

"Az én értelmezésem szerint, ez a Babij-jar környéki (a II.világháborús kijevi zsidó-tragédia színhelye) ma is létező temető. Itt valóban voltak magyar katonai sírok, és ez szolgált alapul ahhoz, hogy a 90-es évek elején a kijevi  magyarok kezdeményezzék egy itt létrehozandó magyar katonai emlékjel felállítását. Annak idején ezzel kapcsolatban született is egy megegyezés, sőt a város a helyszínt is kijelölte. Más kérdés, hogy pénzügyi problémák miatt ez nem került megvalósításra."

Új lendületet adott a kutatásnak, hogy az interneten fölfedeztünk egy hivatkozást, miszerint a Holokauszt-füzetek 1999/12-es száma közli a podol-"kuzinyovkai" temetőben eltemetett munkaszolgálatosok névsorát. A közzétevő Szita Szabolcs történész jóvoltából hamarosan kezünkben volt a hivatkozott példány, s a névsorban 126. szám alatt rátaláltunk dr.Székely László nevére. Eszerint a 101/21-es, illetve a 292/66-os munkásszázad tagjaként valóban 1943.IV.14-én hunyt el - más forrásból tudjuk, hogy kiütéses tifuszban - és a 12.parcella 6. sorának 6. sírhelyére temették el.

További érdekes kérdés, hogyan jutott a lista birtokába a folyóirat? Hiszen aki átadta, talán azt is tudja, pontosan hol és milyen körülmények között ment végbe a temetés? A lap közlése szerint Domokos István mérnök adta át Esther Mironnak, a Magyarajkú Kivándorlók Egyesülete elnökének Jeruzsálemben, s ő juttatta el 10 évvel ezelőtt Budapestre.

A Gondviselés figyelmének tudható be, hogy Andrew Sanders november végén éppen Izraelben járt és találkozni tudott Esther Mironnal, aki megadta neki Domokos István telefonszámát. A mérnök ugyanis él, méghozzá Budapesten! Sajnos, idős kora miatt már nem emlékszik, kitől kapta meg a listát, de talán bízhatunk abban, hogy sikerül felfrissítenie  emlékezetét.
A tél elmúltával - ha sikerül megteremtenünk az utazás feltételeit  - szeretnénk Kijevben tájékozódni, ugyanis eddigi tapasztalataink szerint semmi sem pótolhatja a helyszíni kutatást.

 A fenti ügy egyébként jól mutatja a munkaszolgálatosokkal kapcsolatos információhiányt. Méltatlanul elfelejtett emberekről van szó, akik rendkívül rossz felszereléssel, életük állandó kockáztatásával voltak kénytelenek a legnehezebb fizikai munkát végezni.

Pusztán véletlen, hogy éppen ezekben a napokban kért tőlünk segítséget a győri Jakabovits Dezső: eltűnt nagybátyáit, Jakabovics Bélát és Miklóst keresi, akikről csak annyi tájékoztatás érkezett a háború után, hogy 1943. I. és IV. hó között orosz hadműveleti területen eltűntek.


Más forrásból némileg pontosabb veszteségi adathoz jutottunk: eszerint 1943. január 20-án tűntek el. Sajnos, a II. kmsz.zlj.102/3-as századának müködési területéről semmilyen forrásból nem sikerült adatot szereznünk, pedig ez elengedhetetlen lenne a dátum és a helyszín egybevetéséhez.

A kutatók munkájának megkönnyítése végett a Holocaust-füzetek 1999/12. száma alapján közzétesszük a Magyarországról 1942-43-ban a keleti harctérre indított munkaszolgálatos vonatok rendelkezésünkre álló adatait:





_____________________
Mint fentebb utaltunk rá, december 11-én fontos további információkat kaptunk Székely Andrástól, Torontóból:

"Egy szakértő a Jad Vashem intézetben, Jeruzsálemben, azt állitja, hogy a fő zsidó temető Kurenyevkában a Volkovszkogo utca 19-es, amiről már olvastunk, újra mellékelem az erre vonatkozó szöveget (angolul). Úgyszintén mellékelem a térkép részletet és két Google Earth  képet. Fogja látni, hogy ez a Melnyikova úttól, amit korábban tanulmányoztunk, kissé északabbra található."


Ez a temető műholdképen így fest:


Közelítve:

 

Egy 1994-es leírás szerint az alábbi információk tudhatók meg a temetőről:

KIYEV I:     US Commission No. UA09010101

Alternate names: Kijow (Yiddish), Kjew (Polish), Kiev (Russian) and Kijew (Ukraine). The cemetery is located at Volkovskogo Street 19.

 

    The earliest known Jewish community was 10th century. 1939 Jewish population was 14,0256. The Jewish cemetery was established in 1925. Rabbin Tsuhak Shehtman (1953) is buried here. The last known Jewish burial was in 1957. No other towns or villages used this unlandmarked Hasidic and Progressive/Reform cemetery. The urban flat land, part of a municipal cemetery, has no sign or marker. Reached by "other," access is open to all. A continuous fence with non-locking gate surrounds site. The approximate size of cemetery before WWII and now is 3.80 hectares. More than 5000 stones, most in original location, date from 1925. No stones were removed. Some tombstones have traces of painting on their surfaces, iron decorations or lettering, other metallic elements, portraits on stones, and/or metal fences around graves. The cemetery contains no known mass graves. The municipality owns the site used for "other." Adjacent properties are residential and other. The cemetery boundaries are unchanged since 1939. Occasionally, Jewish or non-Jewish private visitors and local residents stop. The cemetery was vandalized occasionally in the last ten years. Local/municipal authorities and Jewish individuals within country did re-erection of stones and cleared vegetation. The government pays the regular caretaker. Within the limits of the cemetery is a pre-burial house house with a catafalque and a chimney and an ohel. Moderate threat: uncontrolled access, pollution, vegetation (a seasonal problem, preventing access) and vandalism. Slight threat: replicas bolsos weather erosion, existing nearby development and proposed nearby development.
     Kalnitskiy Mihail Borisovich of Kiev, 50 Melnikova Street 6, apt. 67 [Phone: (044) 2769460] visited site in 1990 and 1994. No interviews were conducted. He completed survey on 08/21/1994.