Háborús Keresőszolgálat

Amit a nagyapám (Hézinger János) és az anyám (Hézinger Anna) elbeszéléséből tudunk csendőrként szolgált. (úgy tudjuk Nagyváradi László felvett néven volt csendőr)

1944. tavaszán otthagyta a csendőrséget haza jött Nemesbükkre.

1945-tavaszán Hévíz környékén orosz-vagy menekült lengyelt lelőttek ezért bosszúból az oroszok az összes környékbeli falvakból összegyűjtötték a férfiakat.

Testvérével Illés Lajossal együtt hurcolták el őket.

Útközben testvére próbálta szökésre bíztatni, de ő nem mert megszökni.

Testvére életben maradt megszökött, Öt az oroszok információink szerint a Temesvári fogolytáborba hurcolták ahol nagy valószínűséggel elhunyt.

Egy pár évvel ezelőtti rádióműsorból tudjuk, egy túlélő nyilatkozta, hogy „ő elment oda ahol a barakkok voltak jelenleg tehenek legelnek ezen a részen, sem egy kereszt sem más nem jelzi az eltemetett magyar hadifoglyok sírjait kiket tömeg sírokba temettek a magas talajvíz miatt vízbe tapostak és mésszel hintettek be a tífusz járvány miatt - írja a kereső.”

Az orosz adatbázisokban a kereső által talált adatok közül két személyé közelíti meg legjobban  az egykori csendőrét. Az egyik 1945.április 31-án halt meg a moldovai Reni város gyűjtőtáborban, a másik a 183. sz. lágerben húnyt el 1945.február 20-án a fehérorosz Boriszov városban.